Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem a kánonjogi források tükrében
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A vegyes házasságokra vonatkozó latin egyházfegyelem... tálható teljesítését, főszabály szerint, az egyedi esetre, az Apostoli Szentszék saját maga írja elő és ellenőrzi, azaz nem automatikus felmentés történik a rögzített feltételek fennállása esetében, a vegyes házasságok vonatkozásában. Sőt az a formula és forma, amelyet a házasság megkötése előtt a „hereticus” fél számára feltételként előír, valójában jogilag a személy katolizálását jelenti. Ilyen szempontból, XIV. Benedek pápa intézkedése jóval szigorúbbnak mondható, mint a korábbi jogforrások. Másfelől, összehasonlítva a CIC (1917)-ben vázolt, és a „hereticus" fél vegyes házasságon belüli „megtérítésére” irányuló kötelezettségével összevetve, jóval egyszerűbb jogi helyzetet teremt. Természetesen mindez, az ökumenikus álláspont kidolgozásával a II. Vatikáni Zsinaton, majd annak az érvényesítésével és a hatályos Egyházi Törvénykönyv be történő beillesztésével, teljesen másmilyen értelmezést kap. Szent X. Piusz pápa 1906. január 18-án kiadott Provida kezdetű apostoli levelével, a fent felsorolt koncepcióban foglaltakat megerősítette és kitelj esztette német területre is. 3. A VEGYES HÁZASSÁGOKRA VONATKOZÓ LATIN FEGYELEM A KODIFIKÁLT KÁNONJOGBAN Az első Codex iuris canonici, amely 1917. május 27-én nyert kihirdetést XV. Benedek pápa által, a Cann. 1060—1066-ig tárgyalja a vegyes házasság kérdését, a „matrimonii mixtae religionis" kifejezést alkalmazva, mellyel tisztázza az időnként felmerülő terminológiai pontatlanságokat. Ezt Matthaeus Conte a Coronata úgy foglalja össze, hogy „De ipsa lege prohibente matrimonia mixta seu de impedimento mixtae religionis”.41 A „mixta religio” a CIC (1917) Can. 1060 alapján tiltó akadály. Elgondolkodtató Conte a Coronatának az a meglátása, hogy ugyan egyfelől az említett akadály pozitív egyházi jog alapján áll fenn,41 42 azonban ennek ellenére - bizonyos körülmények között - ius divinumnak kell tekinteni,43 amely alól értelem szerint nem lehetséges a felmentés megadása, még a legfőbb egyházi hatóság által sem. Ilyen esetnek tekinti, ha a katolikus fél hitét előreláthatólag egyértelműen veszélyezteti a „hereticus”-szál történő házasságkötés, és már előre kellően alátámasztott, hogy semmilyen remény nincs a gyermekek katolikus megkeresztelésére és katolikus nevelésére.44 Megjegyzendő, hogy' az érvelés összhangban van az Arthur Vermeersch és Joseph Creusen által összegzett rövid állásponttal, akik a vegyes házasság alóli általános felmentési képességet és kompetenciát taglalva, rögzítik szintén azokat a körülményeket, amikor a felmentést - éppen ius divinum jellegéből fakadóan - nem lehet érvényesen megadni.45 Hozzá kell tennünk, hogy a „hereticus” kifejezés a más - érvényes keresztséggel rendelkező - keresztény felekezethez történő valós tartozást jelenti ekkor, így a CIC (1917) értelmezésében nem voltak vegyes vallásnak tekinthetőek — ahogy7 a jelenlegi hatályos jogban sem -, azok az esetek, amikor a katolikus egy' olyan másik katolikussal kötött házasságot, aki eretnekség, vagy' szakadárság miatt egyházi büntetés alatt állt.46 41 Conte A CORONATA, M., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque den et scholarum — De Sacramentis, III: De Matrimonio et de Sacramentibus, Romae 1957’, 320. 42 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici, 321. 43 Uo. 322. 44 Uo. 325. 45 Vermeersch, A. — Creusen, J., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, II. Brugis- Bruxellis 1925.2 193-194. 46 Sipos, I,—GAlos, L., A katolikus házasságjog rendszere, 241. 216
