Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Puskás Attila: Megújulás a pneumatológiában és a Szentlélekről szóló tanítás Gál Ferencnél
PUSKAS ATTILA Megújulás a pneumatológiában és a Szentiélekről szóló tanítás Gál Ferencnél felemelte az Atya és a Fiú szeretetközösségébe, amelynek a személlyé válása maga a Lélek. Jézus halálból való föltámasztása az Atya és a Szentlélek műve, aki ekkor nyilvánította ki rajta azt a fölkenést, amely eddig csak tetteiben nyilatkozott meg. A dicsőséges feltámadásban a Lélek egészen átjárja Jézus emberségét, így most már teljes értelemben Krisztus Lelkének mondható, akit a Föltámadott most már felmagasztalt embersége szerint is kiáraszthat. Megjegyezzük, hogy Gál Ferenc nem tárgyalja azt a kérdést, hogy pontosan mit jelent Jézus felkenése a Szentlélekkel, illetve, hogy a felkenésnek mi a kapcsolata a megtestesüléssel, a megkeresztelkedéssel és a feltámadással. A szerző hosszabban fejtegeti a Szentlélek szerepét a megváltás művének kiteijesz- tésében és beteljesítésében, amelynek elsődleges közege az Egyház. Gál Ferenc nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a feltámadt Krisztus és az ő Lelkének üdvözítő cselekvése elválaszthatatlan egymástól. Az Egyház feje Krisztus, akinek élete az ő Lelke által kegyelemként árad titokzatos testének tagjaiba. Az Egyház átfogó kegyelmi adománya maga a Szentlélek, ő tölti meg élettel, Krisztus életével az Egyház intézményes valóságát.26 A Lélek Knsztushoz vezet el, Isten gyermekeivé tesz, megadja a Krisztus által megszerzett megigazulást, és folyamatosan végzi megszentelő munkáját. Krisztus, a Szentlélek és az Egyház kapcsolatrendszerét fejtegető szakaszban érzékelhető leginkább H. Mühlen pneumatológiai ekkléziológiájának hatása. Ez a következő gondolatok átvételében mutatkozik meg. Az Egyház nem Krisztus megtestesülésének, hanem Jézus Lélekkel való fölkenésének az üdvtörténeti folytatása. A Fiú az emberi természetet egyesíti magával hüposztatikusan, míg a Szentlélek emberi személyeket egyesít kegyelnuleg Knsztussal. Ugyanaz a Szentlélek van Krisztusban, mint főben és az Egyház tagjaiban, bár nem ugyanazon a módon. Ahogy a Szentháromságban a Szentlélek az Atya és a Fiú „mi-kö- zössége”, hasonlóképpen az Egyházban is a „mi-közösséget” építi az Egyház tagjai között. A Lélek az Egyházban nemcsak alkalmilag, pontszerűen, bizonyos cselekvések véghezvitelekor, hanem maradandóan és folyamatosan is jelen van.27 Végül, a kegyelemtani és az egyháztani traktátusban tűnik fel a pneumatológiai szempont. A Szentlélekről elsősorban a gyermekké fogadás, az isteni természetben való részesedés, a theószisz kapcsán esik szó, illetve az Egyház négy lényegi jegyének az értelmezésekor, valamint az Egyházon belül az intézmény és a kanzma viszonyának tisztázásával összefüggésben. Ez utóbbiak esetében a szerző elsősorban Yves Congar Szentlélekről írott nagy monográfiájára támaszkodik. 3. PNEUMATOLÓGIAI SZEMPONTOK GÁL FERENC A SZENTLÉLEK KIÁRADÁSA CÍMŰ MUNKÁJÁBAN Ha Gál Ferenc dogmatika kézikönyvének pneumatológiai szempontjait összevetjük A Szentlélek kiáradása című munkájának pneumatológiájával, akkor a következő újdonságokat észleljük. A Szentlélek kiáradása című írás első helyen részletesen elemzi a Lélekre vonatkozó szentírási szövegeket, ezt követően röviden összefoglalja a hagyomány adatait, majd a szisztematikus részben szentháromságtani, egyháztani és kegyelemtani fejezetekben tárgyalja a Szentlélek személyére és cselekvésére vonatkozó tanítást. A Lélek személyére, származására, az Atyával és a Fiúval való kapcsolatára vonatkozóan a szerző 26 Uo. 357 k. 27 Uo. 363 k. 208
