Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Puskás Attila: Megújulás a pneumatológiában és a Szentlélekről szóló tanítás Gál Ferencnél
Megújulás a pneumatológiában és a Szentiélekről szóló tanítás Gál Ferencnél PUSKÁS ATTILA egyre emberibbé tételében együttműködik az Egyházzal, az Istennel való bensőséges egyesülés szentségével.12 A Katolikus Egyház Katekizmusa több összefüggésben is beszél a Szentlélek és az Egyház kapcsolatáról. A Hitvallás Szentlélekről szóló cikkelyének elemzése során megállapítja, hogy a Szendéiket „csak abban a folyamatban ismerjük meg, amellyel az Igét kinyilatkoztatja nekünk, és fölkészít minket, hogy hittel befogadjuk”.13 Az a közeg, ahol mindez történik, maga az Egyház. így „az Egyház, az apostolok továbbadott hitében élő közösség az a hely, ahol megismerjük a Szendéiket”, mégpedig a következő módokon: az általa sugalmazott írásokban; a Hagyományban; a Lélek által segített egyházi Tanítóhivatalban; a szentségi liturgia szavai és szimbólumai által, melyek révén közösségre juttat Krisztussal; az imádság által, melyben közbenjár értünk; a karizmák és szolgálatok révén, melyek által épül az Egyház; az apostoli és missziós élet jeleiben; a szentek tanúságtételében.14 A Lélek küldetése, hogy a Fiú titokzatos testében, az Egyházban az Atya fogadott fiaivá tegyen és Krisztussal összekössön, benne éltessen.15 Az Egyház eredetéről és alapításának eseményéről szólva a KEK teljes mértékben követi a LG trinitárius szemlélet- módját és megismétli annak lényegi tanítását. A Szentlélek ebben az összefüggésben úgy jelenik meg, mint az Egyházat pünkösdkor kinyilvánító Lélek, aki szüntelenül megszenteli, valamint különböző hierarchikus és karizmatikus ajándékaival látja el az Egyházat,16 melyben mint templomban benne lakozik.17 A liturgia megújításáról rendelkező Sacrosanctum concilium konstitúció még csak néhány utalás erejéig beszélt a Szentlélek és az egyházi liturgia kapcsolatáról. A KEK következetesen kidolgozza a liturgia trinitárius és pneumatológiai dimenzióit. Szövegének az Egyház liturgikus életének szentelt második fő részében a Katekizmus a liturgiát úgy mutatja be, mint a Szentháromság művét, melynek forrása és célja az Atya, fő cselekvő alanya a megdicsőült Krisztus és az ő Lelke. Ebben az összefüggésben részletesen kitér annak taglalására, hogy a Szentlélek mi módon van jelen, és hogy cselekszik Knsztus misztériumának szentségi ünneplésében. Tanítja, hogy a Lélek előkészít Krisztus misztériumainak ünneplésére, a föltámadott Úrral való találkozásra azzal, hogy hitet és vágyat ébreszt bennünk a krisztusi élet után, valamint megtérésre sarkall. Az ószövetségi szövegek Krisztusra vonatkozó végső értelme az Igazság Lelkében tárulnak föl. A Szentlélek emlékezteti a hívő közösséget Krisztusra (anam- nészisz) és hirdeti őt. Lehívott átváltoztató erejével (epiklézis) jelenvalóvá és aktuálissá teszi Krisztus miszténumát. Végül mint a közösség Lelke összekapcsolja az Egyházat Krisztus életével és küldetésével.18 A KEK az egyes szentségek teológiájának kifejtése során részletesen tárgyalja a Szentlélek sajátos kegyelmi működésének módját és hatásait. Az újabb katolikus dogmatika kézikönyvek többségében ma már önálló traktátusként szerepel a pneumatológia, általában az istentan és a krisztológia után. A Szentlélekről monografikus jellegű művek jelentek meg olyan katolikus szerzőktől, mint Mühlen, Congar, Bouyer, Combiin, Balthasar, Lavatori, Hilberath, Lambiasi, Cantalamessa, Lau- rentin, Durrwell. A katolikus pneumatológia kibontakozásához hozzájárult a karizmatikus megújulási mozgalom is, melynek a tapasztalatai gondos teológiai redexiót igényel12 DeV 59-61. 13 A Katolikus Egyház Katekizmusa, (ford. Diós István), SZÍT, Budapest 2002, 687. Továbbiakban: KEK. 14 KEK 688. 15 KEK 690. 16 KEK 767, 768, 799, 800. 17 KEK 797. 19 KEK 1092. 205
