Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Perendy László: Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében
PERENDY LÁSZLÓ Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében biek vezérévé váltak, példát szolgáltattak az erényre és a hitre, és addig küzdöttek, amíg az ellenséges hadsorok legyőzetve össze nem omlottak... A jelenlévők ámuló tömege láthatta Isten égi, lelki háborúját, Krisztus csatáját: hogy a szolgáik fennhangon hitvallást téve, romlatlan lélekkel, isteni erénytől áthatva helytállnak, evilági fegyverek nélkül, de felvértezve a hívő bizalom fegyvereivel.”26 A legnagyobb kreativitásról talán azok a levelek tanúskodnak, amelyek a bebörtönzötte- ket sújtó megpróbáltatások bemutatásával a hitvallók dicsőségét emelik ki, és lelkesedésüket növelik. így közelíti meg azt a jelenséget, hogy a hatóságok vértanúk helyett hite- hagyottakat akartak látni, és ezért nem ölték meg a confessorokát, hanem hosszasan kínozták őket: . .a szenvedés elhúzódásával csak még nagyobb magasságokba emelkedtek, az idő múlásával nem elveszítitek, hanem növelitek a dicsőségeteket. Szentté tesz már az első és egyetlen hitvallás is. Ti viszont annyiszor tesztek hitvallást, ahányszor csak kikérdeznek, hogy elengedhessenek a börtönből, ti azonban hittel és erénnyel benne maradtok. Annyi dicséret ér benneteket, ahány nap eltelik; ahány hónap lefolyik, annyival nőnek az érdemeitek. Egyszeresen győz, aki rögtön mártírhalált szenved; aki viszont örökösen kitart a kínok közepette, és nem győzi le a fájdalom, az nap mint nap elnyeri a koszorút.”27 A rabság mindennapos megpróbáltatásaiban is a dicsőség növelésének eszközeit látja: „Abban sincs semmi csodálatos, ha arany- és ezüstedényekként bányába kerültetek, vagyis az arany és az ezüst lelőhelyére - csupán annyi történt, hogy megváltozott a bányák szerepe: a helyek, amelyek korábban aranyat és ezüstöt adtak, most befogadják őket... Ezek az Istennek szentelt, vallásos hitükről bátran tanúságot tévő emberek ékei, nem pedig bilincsek; nem hozzák szégyenbe a keresztények lábát, hanem méltóvá teszik a koszorú dicsőségére... A bányákban nem kényezteti a testet ágy és párna, de óvja Knsztus vigasztaló ereje. A földön hevernek a fáradalmakban kimerült tagok, de Krisztus mellett feküdni nem büntetés. Fürdő nélkül bűzlenek a kosszal és mocsokkal borított tagok, de lélekben minden megtisztul, ami kívül, testileg be van szennyezve. Kevés a kenyér, de nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is. [Lk 4,4] Nincs ruha a hidegtől reszketők számára, de aki Krisztust öltötte magára, az bőségesen fel van ruházkodva és gondoskodnak róla. A fejen nyíratlanul borzolódik a haj, de mert a férfi feje Krisztus, mindegy, hogy hogyan néz ki, mivel az Úr neve miatt mindenképpen szépséges.”28 Ugyanilyen őszinte meghatottság árad a hitvallók börtönben írt leveleiből, amelyeket látogatóik juttattak el Cyprianushoz: „Úgy ragyogott fel ugyanis a leveled a szemünkben, mint vihar közepén a napsütés, mint a háborgó tenger várva várt elcsendesedése, mint erőfeszítések után a pi26 Ep. 10, 1-2. 27 Ep. 37, 1. 28 Ep. 76, 2. 198
