Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Perendy László: Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében
Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében PERENDY LÁSZLÓ cserbenhagyásának tűnt. Erről az első forrás abból az időszakból származik, amikor a probléma Rómában is ismertté vált. Fabianus pápa halálát követően 15 hónapig a presbiterek és diakónusok irányították Róma egyházát, mert a körülmények miatt nem tudták megválasztani az új püspököt. Közülük műveltségével kitűnt a későbbi szakadár, Novatianus. Valószínűleg ő írta a római klérus Karthágóba címzett leveleit, például azt is, amelyik a népüket cserbenhagyó papokat a hűtlen pásztorokhoz hasonlítja.13 Ez a célzás félreérthetetlenül Cyprianusra vonatkozott, aki ezután több levélben is valóságos apológiát fejtett ki saját döntésének megindokolására. Kiemelte azt is, hogy7 nem csak saját elhatározásából döntött így, hanem mások rábeszélésére, sót isteni sugallatra hallgatva.14 Cyprianus döntését utólag igazolták a római események, amelyek egyházszakadáshoz vezettek. A Decius-féle intézkedésekkel kapcsolatban tévesen feltételezték a karthágói keresztények, hogy a korábbi évtizedekben megtapasztaltakhoz hasonlóan ez az üldözés is csak rövid ideig fog tartani, tehát esetleg csak egy-két hónapos távolmaradásra lesz szükség. Cyprianus a száműzetésből írt első levelében ki is fejezte reményét, hogy hamarosan visszatérhet.15 Isteni sugallatokról egyébként többször is ír. Általában álombéli látomásokat kell értenünk ezeken, amelyek valamilyen veszély közeledtére figyelmeztetik, vagy valamire utasítják.16 Egy idő után Cyprianus érveit mind a római, mind pedig a karthágói hívek többsége elfogadta. A püspöknek 250 nyarától tehát ezzel a problémával már nem kellett foglalkoznia, de nagy figyelmet kellett fordítania az üldözés következményeinek felszámolására. Cypnanus elsősorban a helyben maradó presbitereknek és diakónusoknak küldte leveleit, irányítva őket a legfontosabb feladatok ellátásában. Főleg arra intette a híveket, hogy kerüljék a felesleges provokációkat.17 18 A kevéssé jelentékeny személyeknek is célszerű volt meghúzniuk magukat, mert a keresztény név hivalkodó megvallásával csak a többiek helyzetét rontották volna. A száműzetésre ítélt híveket pedig óvta a túl korai visszatéréstől.1K A klenkusok hagyományos feladatai (a szegények ellátása, a közösségen belüli rend fenntartása stb.) kiegészültek a börtönben szenvedő hitvallók meglátogatásával is, amivel kapcsolatban Cyprianus szintén óvatosságra intette őket. A rómaiak levele pedig még a halottak temetése kapcsán is óvatosságot tanácsol.19 Fontos szerep hárult tehát a presbiterekre és diakónusokra. Nekik szóló 5. levelében a megnövekedett számú karitatív feladat elvégzésére szólítja fel őket: „Kérlek, hogy biztosítsátok a pénzsegélyeket is börtönben senyvedő társainknak, akik dicsőséges hangon megvallották az Urat, illetve azoknak, akik bár szegényen és szűkölködve élnek, mégis kitartanak az Úr mellett. Ugyanis minden megtakarított vagyonunk ott van, szétosztva az egyháziak között, éppen ilyen esetekre szánva, hogy többeknek is legyen miből megsegíteniük a szükséget szenvedő és kínoktól gyötört testvéreket.”20 13 Ep. 8, 2. 14 Ep. 14, 1; 16, 4. 15 Ep. 7. 16 Ld. például Ep. 11, 3-5; 57,1; 58, 1. 17 Ep. 5, 2. 18 Ep. 13, 4. ” Ep. 8, 3. 20 Ep. 5, 1. 195
