Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Perendy László: Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében
Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében PERENDY LÁSZLÓ A 251-es karthágói zsinaton az összegyűlt afrikai püspökök kimondták, hogy a li- bellaticinek megbocsátanak, az áldozatbemutatóknak pedig meghatározott ideig kell vezekelniük (a halálos ágyon azonban megkaphatják a feloldozást). A bukottak tettének elbírálása később tovább enyhült: 252-ben a bukott klerikusok kivételével mindenkit visszavettek (főleg egy újabb keresztényüldözés közeledtének hírére, ami azonban végül tévesnek bizonyult). Végül már a klerikusokat is visszavették az egyházba, bár csak egyszerű laikusokként.7 Noha Cyprianust a keresztény ókor legnagyobb latin szerzői között tartjuk számon, meg kell jegyeznünk, hogy a tractatus-ok mellett a munkássága másik részét kitevő levelek abban a korszakban nem szánútottak komoly irodalmi műfajnak. A műfaj fejlődésének fontos állomása volt ifjabb Plinius levelezése, aki Bithynia provincia helytartójaként Traianus császárral is kapcsolatban állt, s tíz könyvből álló gyűjteményében az uralkodóval folytatott üzenetváltásait is megőrizte az utókor számára. A levelezésnek az előző évszázadok során létrejöttek a szabályai, bár a műfaj tág keretei miatt meglehetősen képlékenyek voltak. Cyprianus levelezése is ezekből nőtt ki, azonban a korpusznak vannak egyedi jellegzetességei is. Tulajdonképpen összes írása egy sajátosan keresztény típushoz tartozik: pasztorális leveleknek mondhatók. Olyan hivatalos dokumentumok ezek, amelyeket a püspök egy konkrét probléma megoldása céljából írt. A címzettjeik keresztény egyének vagy közösségek voltak. Cyprianus igényelte, hogy írását felolvassák a hívek széles közönsége előtt. Fontos volt, hogy a közösségek tájékozódjanak az aktualitásokról, a felmerülő fontos problémákról, és ezekre együtt találjanak megoldást. A levélkorpusz 82 darabból áll, amelyék közül 66-ot írt maga a karthágói püspök, a többit pedig - két kivétellel - hozzá vagy a karthágói klérushoz intézték. Találhatunk közöttük mindössze néhány soros közlést és hosszú értekezést is. Kézbesítőik mindig klerikusok voltak.8 9 Főként az alsóbb papi ranggal rendelkező diakónusokat, szubdiakó- nusokat és akoli tusokat bízták meg efféle feladattal. Az első levelek a Decius-téle üldözés előtti időszakból származnak, az utolsót nem sokkal halála előtt írta. A következő csoportokat különíthetjük el: az üldözéssel közvetlenül foglalkozó levelek (a karthágói klerikusoknak címzett utasításai, a hitvallókhoz intézett buzdítások, illetve saját apológiája); a bukottaknak adandó bűnbocsánattal foglalkozó levelek; és az újrakeresztelési vitával kapcsolatosak. Nem lehet pontosan tudni, hogy Decius rendeletének végrehajtására kik voltak mindenképpen kötelezve. Valószínűnek látszik, hogy bárki részt vehetett a szertartásokon, még a rabszolgák is. Az uralkodó célja a birodalom vallási egységének helyreállítása volt, és a teljes lakosságot próbálta bevonni ebbe a folyamatba. Indokai között a modern kutatás nemcsak a politikai válság vallási alapon való megoldását feltételezi, hanem bizonyos, főleg sztoikus eredetű filozófiai koncepciókat is, amelyek az egymást követő világkorszakokra vonatkozó elképzelésekből indultak ki/ 7 Cyprianusnak a bünbánat szentségéről szóló tanításával kapcsolatban lásd: Poschman, B., Paenitentia secunda. Die kirchliche Buße im ältesten Christentum bis Cyprian und Origenes. Eine dogmengeschichtliche Untersuchung (Theophaneia 1), Bonn 1940; TAYLOR, J. H., St. Cyprian and the Reconciliation of Apostates, in Theological Studies 3 (1942) 27-46; Rahner, K., Die Busslehre des hi. Cyprian von Karthago, in Zeitschrift fiir katholische Theologie 74 (1952) 257—276; 381-438; BÉVÉNOT, Μ., The Sacrament of Penance and St. Cyprian’s De lapsis, in Theological Studies 16 (1955) 175-213. 8 Vő. Ep. 29, 1. 9 Brent, A., Cyprian and Roman Carthage, Cambridge 2010, 193-223. 193
