Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Perendy László: Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében
PERENDY LÁSZLÓ Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében Cyprianus1 a III. századi keresztény irodalom egyik legjelentősebb alakja volt. Művei a korra vonatkozó igen fontos egyháztörténeti források.2 Százada a Római Birodalom egyik válságkorszaka volt.3 A krízishelyzeten úrrá lenni próbáló császárok politikája pedig többször is véres keresztényellenes atrocitásokhoz vezetett. Nevezik ezt az időszakot a „katonacsászárok” korának is: az uralkodók mind hadvezérek voltak, akik sikeres háborúik után valamelyik határ menti légió támogatásával jutottak trónra. Mindez véres belharcokkal járt. Súlyos volt a külpolitikai helyzet: a hadsereg éppen azért tett szert a korábbinál is nagyobb jelentőségre, mert a határok folyamatos támadásoknak voltak kitéve. A korábbi századok expanziója helyett Róma védekezésre kényszerült. Decius császár (249—251) volt az első római uralkodó, aki egy idegen néppel vívott csatában esett el, Valenanus pedig nem sokkal később perzsa fogságba került, ahol sok megszégyenítést kellett elszenvednie. Az állandósuló betörések és háborús pusztítások természetesen súlyos gazdasági és demográfiai következményekkel jártak. Gyakran volt éhínség, és járványok is pusztítottak, súlyosbítva a válságot. Az addig kialakult, rendezett társadalmi hierarchia is megbomlott. Összességében két csoportra lehet osztani a korszak társadalmát: az előkelőbb honestiores-re (a szenátori és lovagi rend, a vidéki felsőbb rétegek), valamint a szegényebb humiliores-re (parasztok, kézművesek, napszámosok, rabszolgák stb). Ezek a folyamatok Cyprianus szűkebb pátriájára is jellemzőek voltak. Africa Proconsularis élén proconsuli rangú helytartó állt, aki a tartomány fővárosában, Karthágóban székelt, befolyása azonban kiterjedt a nyugatabbra fekvő Numidiára, valamint a délkeleti Byzacenára és Tripolitaniára is.4 ' A jelen tanulmány azonos címmel, de némileg eltérő formában, és kevesebb irodalmi hivatkozással már megjelent a Papi lelkiség c. folyóiratban: n.s. 9 (2014) 27-38. Az Ókeresztény Örökségünk sorozat 19. köteteként a Jel Könyvkiadó azóta kiadta Cyprianus levélgyűjteményének első teljes magyar fordítását: Szent Cyprianus levelezése, Budapest 2014. A fordító, Szabó Adám terjedelmes és alapos tanulmányt írt bevezetésként a levelekhez, amelyre ennek a cikknek a megírása során jelentős mértékben támaszkodtam. Az idézett levélrészletek is Szabó Adám fordításából valók. Cyprianus többi művének magyar fordítása Vanyó László munkája, és az Ókeresztény írók c. sorozat 15. kötetében olvasható (Szent Cyprianus művei, Budapest 1999). 2 Műveinek nevezetesebb kiadásai: Hartel, W., S. Thasci Caecili Cyprianis opera omnia (CSEL 3.1—3), Wien 1868—1871; Campos, J., Obras de San Cipriano. Edición bilingüe (Biblioteca de autores cnstianos), Madrid 1964; Hübner, S. (ed.), Cyprian von Karthago: Briefe aus dem Exil, Leipzig 1965. 3 Lásd Alföldi Géza, Der heilige Cyprian und die Krise des römischen Reiches, in Historia 22 (1973) 479—501. 4 Az észak-afrikai kereszténység életének földrajzi vonatkozásairól lásd: Dl Berardino, A. - Pila, G. (eds.), Atlante Storico del cristianesimo antico, Roma 2010. 190
