Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Laurinyecz Mihály: A megtérés közösségi formái Ferenc pápa Evangelii Gaudium című apostoli buzdításában
LAURINYECZ MIHÁLY A megtérés közösségi formái Ferenc pápa Evangelii Gaudium című apostoli buzdításában 1. BEVEZETŐ GONDOLATOK Ferenc pápa első apostoli buzdítását, mely az evangéliumi örömről, alapjában pedig egy evangelizáló, missziós egyházi küldetésről szól, elsősorban egyházi személyeknek írta. Ezt a küldetést az ember nem képes anélkül a belső öröm nélkül megvalósítani, amely nem újult meg az érzéketlenségtől, elégedetlenségtől, élettelenségtől.1 A különböző gyökerekből kibontakozó hívő ember különböző módokon éli meg hitét. Másként az úgynevezett „bölcsőkeresztények”, akiket gyermekkoruktól kezdve körülvesz a keresztény kultúra és hagyomány, másként a világias környezetben pusztán hagyományaikat fenntartó, de kiüresedő keresztények, másként a katekumenális utat járó újkeresztények, és másként az ellenségektől körülvett, életüket áldozó keresztények. A megtérésre a bűnbocsánat szentségéből kiindulva alapjában úgy szoktunk gondolni, mint egyéni eseményre, melyet egy - bár keresztény közösséghez tartozó - egyén végez, aki összeütközött az isteni és a lelkiismereti parancsokkal, ezáltal sértve az egész közösség életét is, de mint egyén engesztelődik ki a közösséggel a bűnbocsánat szentségében. Ritkán tudatosítjuk, és nincs is intézményesített formája annak, ha egy közösség sérti meg az isteni parancsokat, pedig számtalanszor találkozunk még a jézusi tanításban is azzal, amikor egy nemzedék, akár az egész emberiség bűnéről beszél a Megváltó. Ferenc pápa, utalva VI. Pál pápa gondolataira, hangoztatja, hogy a megújulási, megtérési kötelezettség nem csak az egyes emberre, hanem a különböző közösségekre, köztük az egész egyházra vonatkozik.2 Mostani tanulmányunk célja, hogy ezeket a közösségi megtérési formákat, jellemzőket és körülményeket gyűjtsük össze a pápa ezen tanításából. A közösségek, amelyek számára a megtérést fontosnak tartja a pápa, különbözőek. Természetesen a dokumentum címzése alapján első megszólítottak a gyakorló vagy gya- korlandó vallásos közösségek, de figyelmeztet arra is, hogy ez a feladat nem csak a keresztények, sőt nem csak a hívők feladata. Hiszen tágabb értelemben reflektálni, önmaga képére, fogalmára tekinteni minden közösség feladata, mégpedig „a Föld minden régiójában”3. Mivel nincs tökéletes közösség, ezért minden jóra törekvő közösség feladata, hogy az önmagához képest jobbat keresse, és ezáltal boldogulása útját is. 1 Vö. EG 1. ' Vö. VI. PAl pápa, Ecclesiam suam enciklika (1964. VIII. 6.), 10: AAS 56 (1964), 611—612. 3 Evanglii Gaudium 25. Vö. http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=451#EG025. 182
