Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: Az irgalmasság témája a Rendkívüli Szentévben
Az irgalmasság témája a Rendkívüli Szentévben KRANITZ MIHÁLY a két végletet, amely abban áll, hogy valaki gyónás nélkül vagy nem áldozik, vagy pedig egyszerűen minden misén áldozik anélkül, hogy gyónását elvégezte volna. Sokan a szentgyónás szentségének válságáról beszélnek, melynek természetesen rendkívüli pasz- torális jelentősége van, s ez egy kihívás az egyház jövője előtt, melynek megoldását éppen a jubileumi év készítheti elő. Az első és legfontosabb egy „penitenciális klíma” megteremtése, amelyet az is elősegíthet, hogy magának a szentmisének, vagyis az eukansztiának is van bűnbánati jellege. Itt a közösségi bűnbánati alkalmak gyakorlata nagyban segíthet, hogy a hívő eljusson a bűnbánat helyes magatartására. Az advent és a nagyböjt is kínál ilyen lehetőséget, hogy az Isten igéjével újra élő kapcsolatba kerülve a bűnbánó a megtérés és az Istennel való ki- engesztelődés útjára lépjen. Éppen ez az irgalmasság évének is a célja, amit a jubileum szó is kifejez.18 A LELKIISMERET ÉS AZ IGAZSÁGRA VEZETŐ IRGALOM II. János Pál pápa kifejtette, hogy az isteni irgalmasság tartalmát a kinyilatkoztatás szavaiból kiindulva fogalmazza meg.19 Az irgalmasságban is az igazságnak kell érvényesülnie, amint ezt a szentéletű pápa is kifejezte: „Ebben az összefüggésben tárul ki a tér a megtérő bűnös ember felé irányuló isteni irgalmasság és az emberi gyöngeségre irányuló megértés számára. Ez a megértés soha nem jelenti a jó és a rossz mértékének kompromittá- lását és meghamisítását azért, hogy a körülményekhez alkalmazzuk őket. Amennyire emberi, hogy a vétkes ember beismeri gyöngeségét és irgalmat kér bűnére, annyira elfogadhatatlan az a magatartás, mely a saját gyöngeségéből készít mértéket a jó igazságához, oly módon, hogy igazolhatja önmagát anélkül, hogy Istenhez és az ő irgalmasságához kellene fordulnia. Az ilyen magatartás az egész társadalom erkölcsiségét megrontja, mert arra tanít, hogy kételkedjenek az erkölcsi törvény objektivitásában általában és elutasítsák a bizonyos emberi cselekedeteket tiltó törvények föltétel nélküliségét. Mindez az összes erkölcsi érték összekeverésével végződik.”20 Már a II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta, hogy az ember lelknsmerete mélyén olyan törvénnyel rendelkezik, amelyet nem ő szabott meg önmagának, s amelynek engedelmeskedni tartozik. A lelkiismeret valójában Isten hírnöke, és amit mond, azt nem magától, hanem mint Istentől jövőt írja elő. A lelkiismeret ítélete olyan gyakorlati ítélet, amely megparancsolja az embernek, hogy mit kell vagy mit nem kell tennie. Azonban a lelkiismeret nem öntörvényű és kizárólagos, de mégis megalapozza az emberi magatartást. Isten azonban fölötte áll a lelkiismeretnek, és irgalmával hozzásegíthet a felemelkedéshez még akkor is, ha megszokja a bűnt, és lassanként szinte vakká lesz tőle.21 18 Ferenc pápa számára a jubileumi év Isten lelki népének az összehívása a megtérés útjára az Úr irgalmas esztendejében. Vő. Brunelli, G., II tempo della misericordia, a due anni dall’elezione Francesco convoca un Anno santo straordi- nario, in Π Regno (15 marzo 2015), 146. 19II. JANOS PAl pápa, Dives in misericordia, SZÍT, Budapest 1981. 20II. JANOS Pál pápa, Veritatis splendor, SZÍT, Budapest 1994. Az irgalmasság éve a társadalmi kapcsolatokra is kihat, amiről Agostino Valiim bíboros szól Róma városához írt levelében: „Un tempo in cui rimettere in ordine tutte le relazioni umane (questo é il senso originario del giubileo biblico: cfr. Lv 25) ed imprimere nuovo slan- cio e passione alia rigenerazione della vita sociale.” Vö. http://www.vicariatusurbis.org/wp-content/themes/ abba/DOCUMENTI/Cardinale/VALLINI/Letteraallacitt%C3%A009112015.pdf. (A kutatás ideje: 2015. november 19.) 21 GS 16. 177
