Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Pompanon, J.-C.: Le Sacrement de l'ordre
KÖNYVSZEMLE POMPANON, J-C.: Le Sacrement de l’ordre Frar^ois-Xavier de Guibert, Paris 2015 pp. 490 Jean-Claude Pompanon, versailles-i egyházmegyés pap, aki teológiai és filozófiai tanulmányokat végzett Párizsban, Rómában, Fribourgban és Oxfordban, egyedülálló és hiánypótló monográfiát adott közre a szent rendről. A mű átfogja a kérdés teológiai tartalmát, a biblikus alapoktól kezdve, egészen a mai szentségtan és a hatályos szentségi fegyelem értelmezéséig. A munka kimagasló erénye, hogy elsődlegesen az egyes korokból származó forrásokra épít, amelyek értelmezéséhez az adott időszak legmeghatározóbb teológusainak a kifejtését foglalja össze, hozzákapcsolva az egyes zsinatok és az egyházi tanítóhivatal normatív értelmezését. Ezzel a kötet a 21. századra nem jellemző, teljesen egyedi, világos, az Egyház letisztult álláspontját és az annak a talaján álló teológusi - kánonjogászi tudományos véleményét szem előtt tartó - klasszikus — metodológiát követ. A szent rend újszövetségi értelmének bemutatásához (pp. 7—65) a Szerző nem elégszik meg az egyes — a katolikus teológiában — közismert biblikus helyek felsorolásával, hanem részletesen vizsgálja a konkrét görög mondatok kortárs jelentését. Ehhez következetesen alkalmazza az egyes görög kifejezések héber nyelvű változatával, valamint azoknak az Ószövetségben előforduló jelentésárnyalataival való összevetést. Külön hangsúlyt helyez a papság kérdéskörének Szt. Pál megfogalmazásaiban történő elemzésére. Fontosnak kell tekintenünk mindezek figyelembevételével a „preszbüterosz” jelentés- tartományának aprólékos leírását (pp. 23—26), hasonlóan a szent rend egyes fokozatainak a biblikus források alapján történő kifejtéséhez (pp. 26-32) és a felszentelés liturgiájának a zsidó hagyománnyal való összevetéséhez (pp. 33—35). A második nagy egységet a Ni- ceai Zsinat (325) előtti patrisztikus időszak forrásainak és az azokból levont teológiai következtetések felsorolásának szentek (pp. 67—131). Ezt a részt természetesen a Didaché (2. század eleje) aprólékos szövegelemzésével vezeti be (pp. 67-70), de kitér Római Szt. Kelemen (t 99) Korintusiaknak írt levelére (pp. 71-76), Antióchiai Szt. Ignác (t 107 körül) gondolataira (pp. 76—80), Hermász Pásztorára (pp. 86—87), SzentJusztinuszra (t 165 körül) [pp. 87-88], Ireneuszra (t 202 körül) [pp. 88-92], sőt Tetullianuszra is (t 220 körül) [pp. 93-98]. Kánonjogi szempontból komoly jelentőséggel bír a Traditio Apostolica (3. század eleje) elemzése a szent rendre való alkalmasság, az egyes fokozatok és azok kiszolgáltatása terén (pp. 100-110), ahogy néhány kora zsinat fegyelmi rendelkezéseinek összefoglalása, beleértve az Elvirái Zsinatot (pp. 127—131). Ez utóbbi kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a műben szereplő 306-os évszám a kutatás jelenlegi állása alapján pontatlan. A legutóbbi szövegkntikai vizsgálatok az Elvirái Zsinat hagyományos 300 körüli dátumát inkább 300 előtti időre teszik, sőt magának a zsinatnak a szövegét 3. század második felében zajló több partikuláris zsinat kompilációjának tartják (vö. Szuromi, Sz. A., The paleo- Christian characteristics of the Catholic priesthood and their effect on Medieval [9th - 12th century] structures of priestly formation, in Studia Canonica 47 [2013] 467-478). A harmadik egység a 4-8. századi keleti hagyományt tekinti át, melyben hangsúlyos szerepet kap a Constitutiones Apostolicae (381 után) összehasonlító szövegkritikai elemzése (pp. 157— 161). A fejezetet a szent rend karakterének keleti forrásokon nyugvó jellegzetességeit összegzése zárja (pp. 181—182). A negyedik rész áttér a nyugati teológia és fegyelem leírására, amelyet a 4—6. század közötti időszakra tekintettel mutat be a Szerző. Itt is impozáns mind a pápai, mind a patrisztikus eredetű források tartalmi összegzésének össze128
