Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Ferenczy Rita: Szuromi Szabolcs Anzelm: Pre-Gratian Medieval Canonical Collecions - Texts, Manuscripts, Concepts
KÖNYVSZEMLE 500-1 100 [Proceedings of the Third Carlsberg Academy Conference on Medieval Legal History 2006], Copenhagen 2007. 51-72). Szuromi Szabolcs ezt megelőzően négy önálló angol nyelvű kötetben összegezte legújab — alapkutatásokon nyugvó — tudományos eredményeit (vö. Anselm of Lucca as a Canonist — A textual-critical overview on the ‘Collectio Canonum Anselmi Lucensis’ [Adnotationes in Ius Canonicum], Frankfurt am Main 2006; Medieval Canon Law - Sources and Theory — [Bibliotheca Instituti Postgra- dualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/12], Budapest 2009; From a reading book to a structuralized canonical collection — The Textual Development of the Ivonian Work — [Aus Recht und Religion 14], Berlin 2010; The Testimony of Medieval Canonical Collections — Texts, Manuscripts, Institutions — [Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/18], Budapest 2014). Ebben az új könyvében — amely immár a második Aus Religion und Recht sorozatban megjelenő és a Frank & Timme Editing House által gondozott kötete — ugyanazt a nagyon precíz szövegkritikai, kodikológiai, paleográfiai és összehasonlító elemzési technikát használja a Szerző, amelyet sikeresen alkalmazott korábbi műveiben. Szuromi Szabolcs Anzelm új kötete nyolc fejezetre oszlik, melyek mindegyike a legkiemelkedőbb egyházjogi gyűjteményeket veszi aprólékos elemzés alá, az Apostoli Kánonoktól egészen Chartres-i Szt. Ivó kánonjogi művéig (pp. 15-106). Bevezetőül egy megalapozó képet kíván felrajzolni a Szerző a korszak, a gyűjtemények (tartalmuk, szerkezetük, összeállítási metodológiájuk), szövegtanúik és használati helyeik tekintetében. Egyértelművé teszi koncepciójának az alapját, azaz azt a módszert, ami választ tud adni a gyűjtemények szövegfejlődésére és tartalmi átalakulására, szemben a hagyományosan vallott zárt irodalnn mű elméletével. Meggyőződése, hogy ez a megközelítés alapvetően megváltoztatja az egyes kánoni gyűjtemények és változataik egymáshoz való viszonyának elemzésére kialakított teóriákat. A cél tehát - értelmezése szerint — a teljes kánoni joganyag összegyűjtése volt, a lehető leggazdagabb formában. Éppen ezért szükséges feltárni minden egyes kollekció vagy segédkönyv konkrét célját és használati helyét. Itt lehetőségünk van megismerni a legfontosabb szerzőket és alapvető munkáikat (pp. 9—12). Hasonló módon, megtaláljuk a Collectio Dionysion-Hadriana szövegéről készült - a legújabb kutatási eredményeket beépítő - leírást (pp. 25-34). A Decretales Pseudo- Isidorianae anyagához fűzött megjegyzések szintén figyelemre méltók, mivel Szuromi professzor egy alaposan kidolgozott hosszabb összehasonlítást közöl — saját álláspontjának bemutatásával együtt - a régebbi kánonjogtörténeti kutatási eredmények és Karl-Georg Schon legújabb következtetéseinek egymáshoz való viszonyát vizsgálva, felhasználva mindehhez Wilfried Hartmann és Gerhard Schmitz megfontolásra méltó nézeteit is (pp. 35-44). Mindezt egy egyedülálló elemzéssel folytatja, egy másik kulcsfontosságú nyugati kánongyűjteményről, nevezetesen a Decretum Burchardi Wormatiensis-vől (pp. 45- 58). A fejezetben a Szerző - felhasználva az összehasonlító szövegkritikának azon eszközeit, amit az elmúlt három évben már sikeresen alkalmazott a gyűjtemények analízise során - arra törekszik, hogy mindazon új elméletet és hipotézist mérlegeljen, amely nélkülözhetetlen adalékkal szolgálhat a gyűjteménnyel kapcsolatos tudományos összkép kialakításához. A gregoriánus reformról két fejezet erejéig olvashatunk. Az első a Diuerso- rum patrum sententiae sive Collectio in LXXIV titulos digesta szerkezetének és tartalmának van szentelve, különös tekintettel a gyűjtemény legelső szövegformája kapcsán felmerült eredet és lokalizáció kérdésére (vö. Linda Fowler-Magerl és Christof Rolker kutatásai). Szuromi professzor megfontolandó megjegyzést fűz ehhez a legújabb vizsgálati eredményhez, a 2013-ban és 2014-ben Párizsban végzett saját megfigyelései alapján (vö. Bib- liothéque Nationale, lat. 13658) [pp. 59—68]. A második gregoriánus fejezet a „legjobb 126 5/1-2
