Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Vincze Krisztián: Miért van a rossz, ha van Isten? - A teodiceai válaszstratégiák apóriáiból Krisztus felé tekintve
VINCZE KRISZTIÁN Miért van a rossz, ha van Isten? nete azonban nem csak ennyiben merül ki a szenvedést illetően, hanem abban, hogy e kiküszöbölhetetlenséget Isten nem engedi meg végérvényessé válni! Ha pedig kérdéseink és válaszpróbámk folyamán komoly tapasztalatunk van arról is, hogy teodiceánk gondolatösvényei tényleg mindig visszaesnek a kikerülni kívánt apóriákba, ha esetleg úgy érezzük, hogy nem elég autentikusak és nem elég empatikusak a konkrét szenvedésekkel szemben, akkor kifejezetten fontos lenne, hogy több esélyt adjunk teodiceánk Bibliához való közeledésére. A világ mérhetetlenül sok szenvedésének okán ma sok ember inkább elutasítja Isten létét, mert nem tartják elképzelhetőnek, hogy Isten jóságában és igazságosságában e szenvedéseket megtűri. Ha azonban Istenről, mindenhatóságáról, igazságosságáról, a Krisztus-esemény elővételező jellegéről lemondanánk, akkor az valószínűleg egyben sajnos azt is könnyen „jelentené, hogy az ártatlan áldozatok szenvedésébe, a tettesek jogtalan cselekedetébe és az intézményesült gonoszsága beletörődnénk, s a gonoszt többé nem gonosznak, a jogtalanságot többé nem jogtalanságnak, a hazugságot többé nem hazugságnak, a szenvedést többé nem szenvedésnek neveznénk”.35 „... hieße sich mit den ungerechten Leiden der Opfer, mit dem rechtlosen Tun der Täter und dem institutionalisierten Bösen abzufmden und das Böse nicht mehr Böse, das Unrecht nicht mehr Unrecht, die Lüge nicht mehr Lüge und das Leiden nicht mehr Leiden zu nennen.” Moltmann, J., Rechtfertigung Gottes, in Stimmen der Zeit 219 (2001), 435-442, 440. TEOLÓGIA 2015/1-2 122
