Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Szotyori-Nagy Ágnes: Házassági akadályok a bizánci akatolikus egyházak jogrendjében és alkalmazásuk a katolikus gyakorlatban
dését sértik, amelynek a civil hatóság nem tulajdonít társadalomra veszélyes mivoltot. Az Egyház számára viszont ezen cselekmények is nagyon súlyosak, hiszen az egyházi tanítás nem az ember — ember közötti viszonyok szabályozására irányul, pozitív jogi normák- kai; hanem az Isten - ember — ember közötti kapcsolatokat vizsgálja, közvetlenül vagy közvetve az istem jogi és természetjogi normákból kiindulva. Artner Péter könyve komoly segítséggel szolgálhat annak a megértésében, hogy mit és hogyan tesz a Katolikus Egyház a büntetendő cselekmények feltárásában, megíté- lésében, büntetésében, orvoslásában és megelőzésében. Egyúttal világos képet mutat be az Egyház kiforrott büntetőjogi rendszerének sajátosságairól, amellyel objektív módon tisztázza a kortárs társadalmi kritikákban nagyszámban megjelenő félreértéseket; vala- mint rögzíti az Egyház határozott elkötelezettségét a legsúlyosabb büntetendő cselekmé- nyék feltárása és legszigorúbb megítélése terén. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. KÖNYVSZEMLE SZOTYORI-NAGY ÁGNES: Házassági akadályok a bizánci akatolikus egyházak jogrendjében és alkalmazásuk a katolikus gyakorlatban (Bibliotheca Insdtuti Postgradualis Iuns Canonici Umversitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae IV/11), Szent István Társulat, Budapest 2014 292 oldal A bizánci jog és az ortodox egyházak házassági akadályainak a katolikus kánonjog rend- szerét érintő kérdéseit bemutató első részletes elemzést tartja a kezében az olvasó, amely eredeti formájában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Inté- zetében került benyújtásra, doktori dolgozatként. A Szerző széleskörű és alapvető kutatásokat végzett a témakörben megjelent nem- zetközi szakirodalom lehetőség szerinti legteljesebb feldolgozása terén, egészen 2009-ig. A kötet öt nagy egységből áll. Az elsőben az ortodox egyházak fő jellemzői és tipológiá- ja kerül összegzésre, amelyből kiemelkednek az egyes autokefál egyházak függetlensége mértékének, valamint a tekintély szerinti hierarchia bemutatásának szentelt oldalak (16— 18). A jóval nagyobb lélegzetű második fejezet, a keleti katolikus egyházak jogrendjét íija le általánosságban (21—79). Ehhez a szerző a számos keleti jogi, történelmi és irodai- mi forráson túl, alapvetően felhasználja a Piusz-Benedek féle első Codex iuris canonici-t (1917), a XII. Plusz által 1949 és 1958 között kiadott ún. Codex iuris canonici orientalis egyes motu prprióit (Crebrae allatae [1949. II. 22.]; Sollicitudinem nostram [1950. I. 6.]; Postquam Apostolicis [1952. II. 9.]; Clen sanctitaá [1957. VI. 2.]); a II. Vatikáni Zsinat do- kumentumait, különös tekintettel az Unitatis redintegratio-ra és az Orientalium Ecclesiarum- ra; az új latin Egyházi Törvénykönyvet és a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexét, va- lamint a 2005. január 25-én kiadott Dignitas connubii instrukciót. Mindezek után tér rá Szotyori-Nagy Ágnes a bizánci házasságjog forrásainak részle- tes felsorolására és összehasonlító analízisére. Fontos felhívnunk a figyelmet az egyházi és a világi hatalom közötti kapcsolatot vizsgáló alpontra, amely számos adalékkal szolgál a házasságjog bizánci formájának egyedi alakulásához (81-87). Ehhez hasonlóan kiemel- kedő értéke a kötetnek a világi jogi források (106-118), a nomokánonok (118-120), és 90
