Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása és kánonjogi forrásai
A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása... SZUROMI SZABOLCS ANZELM Kongregáció 2005. február 11-i állásfoglalása.66 Kompetens kiszolgáltatója az a pap, aki a lelkipászton gondoskodásra rendes hatalommal bír az adott knsztushívő tekintetében, azaz a helyi ordináriuson túl, az általa kinevezett plébános. Ebben a kérdésben a hatályos CIC 1003. kán. 2. § követi a CIC (1917) Can. 938 § 2 rendelkezését. Azonban minden pap köteles rá tényleges szükség esetében (in caso verő necessitatis), amint arról mind XII. Kelemen pápa (1730—1740)67, mind XIV. Benedek pápa (1740—1758) is kifejezetten nyilatkozik.68 Ez egészül ki a hatályos Egyházi Törvénykönyvben - a Sacra Congregatio Rituum dekrétuma69 és a Sacra Congregatio pro Clericis direktóriuma alapján70 - azzal, hogy a szentkenethez megáldott olajat, minden felszentelt pap magánál hordhatja.71 A CIC (1917) még részletesen szabályozta a szentkenet feladására jogosultak körét72 a beteg püs- pök73, az exempt szerzetesrendek tagjai74 75 és a női kolostorokhoz tartozó rendtagok vo- natkozásában.73 A szentkenet kiszolgáltatásához szükséges, hogy az azt felvevő olyan megkeresztel- kedett személy legyen, aki már eljutott értelme használatára, azaz képes tudatosan bűnt elkövetni.76 Ennek alapján, súlyos körülmények között - amint azt Conte A CORONATA aláhúzza — még annak is kiszolgáltatható, akinek nem volt lehetősége a keresztséget kö- vetően bűnt elkövetni.77 Ehhez hasonlóan, halálveszélyben, amennyiben kérdéses, hogy a gyermek eljutott-e esze használatára — amelyet hetedik életévének, vagyis az aetas discre- tionis betöltésével feltételezünk78 - úgy, mivel a lelkek üdvössége a legfőbb cél, ki kell szolgáltatni a kenetet. A hatályos jog ilyen esetben — eltérően a CIC (1917) Can. 941-tól - már nem feltételes kiszolgáltatásról beszél. A szentkenet feladásához elengedhetetlen, hogy azt a megkeresztelkedett személy kéije, vagy vélelmezhető, hogy amennyiben le- hetősége volna kérni, akkor az szándékában állna. Erre vonatkozóan már 1703. május 10-én egyértelmű értelmező választ adott ki a Szent Officium79 80, anu bekerült mind a régi Rituale Romanum-ba*0, majd a CIC (1917) Can. 943-ban81, melyet átvett a hatályos Egy66 C. PRO DOCTRINA Fidei, Nóta circa il Ministro del Sacramento dell’Unzione degli lnfermi (11 febr. 2005): Notitiae XLI (2005) 479-483. 67 Clemens XII, Litt. ap. Compertum (24 aug. 1734): Gasparri, P. — Serédi, I. (ed.), Codicis iuris canonicifontes, I. Romáé 1923. 68 Benedictus XIV. Const. Etsi pastoralis (26 mai. 1742): Gasparri, P. - Serédi, I. (ed.), Codicis iuris canonici fon- tes, I. 69 SC Rituum, Decr. Pientissima Mater (4 febr. 1965): AAS 57 (1965) 409. 70 SC PRO Clericis, Directorium, Peregrunans in terra (30 apr. 1969): AAS 61 (1969) 375: II/B, b. 7' CIC Can. 1003 - § 3. Cuilibet sacerdoti licet oleum benedictum secumferre ut, in casu necessitatis, sacramen- tűm unctionis infirmorum ministrare valeat. Vő. Erdő P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 481. 72 Vö. Cappello, F. M., Tractatus canonico - morális de sacramentis, III: De extrema unctione, 88. Bánk J., Kánoni jog, II. Budapest 1963. 139. 73CIC (1917) Can. 397 n. 3. 74CIC (1917) Can. 514 § 1. 75CIC (1917) Can. 514 §2. 76CIC (1917) Can. 940 § 2. 77 Conte a CORONATA, Μ., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque eléri et scholarum. De Sacramentis, I. Taurim- Romae 1951. 599. 78 CIC Can. 97 § 2; vö. Erdő P., Egyházjog, 132. 74 S.C. S. Officii, Resp. (10 mai. 1703): Denzinger, H. - Bannwart, C. (ed.), Enchiridion Symbolorum, 2382. 80 Rituale Romanum. Pauli V Pontificis Maximi jussu editum aliorumque pontificum cura recognitum atque ad normám Co- dicis Juris Canonici accomodatum Sanctissimi D. N. PH Papae XII auctoritate ordinatum et auctum. Editio Prima post Typicam, Typis Polyglottis Vaticanis 1957 (továbbiakban: Rituale Romanum [1957]) tit. V c. 1 nn. 6-7. 81 Vö. Vermeersch, A. — CREUSEN, I., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, I—III. Brugis-Bruxellis 1924-1925.2 II. 130. 70
