Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)

2014 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása és kánonjogi forrásai

SZUROMI SZABOLCS ANZELM O.Praem.

A betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem kikristályosodása és kánonjogtörténeti forrásai*

I. Jogtörténeti források a Trienti Zsinat előtt; II. A Trienti Zsinattól a Codex iuris CANONICI (1917) FEGYELMI RENDELKEZÉSEIIG; III. A BETEGEK KENETÉRE VONATKOZÓ HATÁLYOS KÁNONI ELŐÍRÁSOK; KONKLÚZIÓ

״Extrema unctio est novae legis sacramentum, quo unctione ölei et precibus praescnptis sacerdotis confertur adultis aegrotis vita periclitantibus salus animae et quandoque etiam corporis.” olvashatjuk Francisco Xavier Wernz és Peter Vidal meghatározását az ״extrema unctio”-ról, mai nevén: a betegek kenetéről.1 Ennek a szentségnek különböző elnevezéseit ismerjük az egyháztörténelem egyes eltérő időszakaiból, amelyek utaltak arra, hogy az adott korban az egyházfegyelem a szentkenet mely tulajdonságát igyekeztek ki- hangsúlyozni a források (oleum infirmorum, sacramentum infirmorum, unctio infirmorum, stb.).2

I. JOGTÖRTÉNETI FORRÁSOK A TRIENTI ZSINAT ELŐTT

A megszentelt olajjal való megkenés a hívő megtisztulását és Istenbe vetett bizalmát feje- zi ki3, egyben a Krisztussal való közösséget is jelöli.4 Jól ismert, hogy a kenet újszövetségi forrása Mk 6,12—13-on túl alapvetően Szt. Jakab levele (Jak 5,14). Az extrema unctio hosszú dogmafejlődés eredményeként került be a 13. században a hét szentség felsoro- lásába.5 Az ókorból több olajszentelési imádság maradt fenn6, de az egyház liturgiája — a többi szentséggel összehasonlítva — ennek a szentségnek a 8-9. századig kevesebb fi* Készült Rómában a Collegio S. Norberto-ban és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogtörténeti Kutató- központjában, a TÁMOP 4.2.2 és az OTKA K 106300 és program keretében. Elhangzott a Magyar Kánonjogi Társaság 2013. október 1-i konferenciáján (Budapest).

1 Wernz, F.X. — Vidal, P., Ins canonicum ad Codicis normám exactum, IV. Romáé 1934. 193.

2 Vö. pl. CONTE A CORONATA, M., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque eléri et scholarum. De Sacramentis, I. Taurini-Romae 1951. 582-584.

3 Le Bras, G., Le Istituzioni ecclesiastiche della eristianita medievale (Storia della Chiesa XII/1), Torino 1973. 186.

4 PiOLANTi, A., Estrema unzione e Corpo mistico Coordinamento dei testi di S. Tomaso, in Euntes docete (1955) 359-377.

5 RadÓ, P., Enchiridion Liturgicum, II. Romae-Friburg Brisg.-Barcinone 1966. 920-924; vö. ORTEMANN, C., H sacramento degli infermi: Storia e significato, Torino 1972.

6 SZUROMI Sz. A., Fejezetek az egyházi jogalkotás történetéből —források és intézmények - (Bibliotheca Instituti Post- gradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/15), Budapest 2011. 122-123.

TEOL(

63