Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Puskás Attila: Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richard Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében
Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata fíichart Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében PUSKÁS ATTILA fogalmát, mert szükségképpen csak az egyes tapasztalást módok szerint tudja kialakítani az egyes világok fogalmát, az pedig mindig partikuláris.28 A teoretikus ész hasonló dialektikája jellemzi az Én egységének, valamint az ész egyetemes történetének és ezzel összefüggésben egy egyetemes kommunikációs közös- ségnek a regulativ ideáját is. Az Én önmaga fogalmi ismeretét az Én-konstitúció valame- lyik részleges megvalósulásának a módja alapján alkotja meg, úgy7 mint kutató alany, etikai, esztétikai vagy vallási szubjektum. Ezek a szubjektivitásmódok különböző tartalmúak. Ezért az Én, mint egységes alany átfogó, tartalmi meghatározása lehetetlen a számunkra. Önmagunk megismerése szükségképpen töredékes. Másfelől azonban a tapasztalati vilá- gok közötti interferencia, vagyis az a tény, hogy kölcsönösen áthatják egymást, arra utal, hogy a nekik megfelelő szubjektivitásmódok is valamiképpen áthatolnak egymásba. A perspektívaváltások, akár ugyanazon tapasztalási területen belül, akár a különböző ti- pusú tapasztalási területek közötti váltásról legyen is szó, feltételezik és megkövetelik, hogy a tapasztaló Én tudatformái, szemléleti és gondolkodásmódjai közötti folytonosság lehetősége meglegyen. A tapasztalásra való képesség szükségképpen megköveteli az Én történelmének koherenciáját, a horizontmegváltoztató tapasztalatok beépíthetőségét a saját tapasztalástörténetébe. Az Én azonban nem tud megalkotni egy7 olyan fogalmat ön- magáról, mely átfogná tudatformáinak különbségeit és megragadná ezekben önmaga egységét.29 Ugyanez a dialektika érvényes az emberi ész átfogó történelmére, vagy másképpen a dialogikus perspektivitások történelmére is. Az emben ész történelme szükségképpen résztörténelmek különbségében megy végbe és ebben ragadható csak meg. A valóság igénye és az emberi válasz közötti dialógus a különböző kommunikációs közösségekben egymástól eltérő szemléleti- és gondolkodásmódokat hozott létre. Ezért az emberi ész átfogó történelméről kialakítandó fogalom szükségképpen partikuláris fogalomnak bizo- nyúl, mert ezen dialógus egyik részleges történelmének eredménye. Ugyanakkor az ész szükségszerű regulativ eszméje, hogy7 minden egyes tapasztalat igazságának összefüggés- ben kell állnia minden más tapasztalat igazságával, mert a tapasztalat lehetőségi föltétele az igazságok összhangja (verum verő consonat). Ami egyszer tapasztalati igazságnak bi- zonyult, annak alkalmasnak kell lennie arra, hogy7 minden más tapasztalatot értelmezzen, a perspektivikus beszűkülésből megnyisson, és ő maga is más tapasztalatok által értelme- zett legyen. Ezzel összefüggésben az ész szükségszerű célkitűzése tehát az, hogy sikerülnie kell egy olyan jövőbeli, egyetemes, tapasztalatokat kicserélő és argumentáló kommu- nikációs közösség felépülésének, melyben a valósággal folytatott dialógusok résztörté- nelmei megtalálják helyüket és megvalósul az igazságok összhangja. Erről a jövőbeli egyetemes kommunikációs közösségről és ezzel összefüggésben az emberi ész egyetemes történelméről azonban nem tudunk fogalmat alkotni szükségképpen perspektivikus résztörténeteink miatt.30 Schaeffler a teoretikus ész ezen dialektikájának a feloldásához a három regulativ ideának megfelelően a következő három posztulátumnak a felállítását tartja szükséges- nek. (1) Azoknak a módoknak a sokféleségét, ahogy a valóság igénybe vesz bennünket, azon egyetlen módot leképező és elővételező sokféle alakzatnak foghatjuk fel, ahogyan egy isteni valóság a létezés egész területén igénybe vesz és válaszra hív bennünket. 28 ED 487-499; 653-661. 29 ED 665-674. 50 ED 674-679. 60
