Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Puskás Attila: Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richard Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében
PUSKÁS ATTILA Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richard Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében BEVEZETÉS A keresztény teológiában a kinyilatkoztatás és a vallási tapasztalat viszonyának a kérdése legalább olyan heves és hosszantartó vitákat váltott ki, mint a kinyilatkoztatás és a filozó- fia kapcsolatának a problémája. A protestáns teológián belül az együk oldalon ott találhat- juk Schleiermachert és az ún. liberális teológia képviselőit, akik szerint a kinyilatkoztatás az ember vallási tudatában végbemenő belső történés, a belső vallási tapasztalatból szár- mazik, illetve a vallási tudat immanens fejlődéséből levezethető. A másik oldalon ott áll az ún. dialektikus teológia képviseletében K. Barth, aki szembeállítja egyfelől a kinyilat- koztatást, melynek fogalmát kizárólag a bibliai kinyilatkoztatás számára tartja fenn és egyedül az Isten igéjére válaszoló hit engedelmességét felelteti meg neki, másfelől a val- lásokat, a misztikát és a vallási tapasztalatokat, melyeket pusztán emberi, kudarcra ítélt kísérleteknek és az ember gőgjét leplező utaknak tart.1 A katolikus teológiában az ún. ״modernizmushoz” sorolt szerzők (pl. Loisy, Tyrell, Le Roy) vetették fel élesen kinyi- latkoztatás és vallási tapasztalat viszonyának kérdését. Loisy nézete szerint a kinyilatkoz- tatás ״nem lehetett más, mint az Istennel való saját kapcsolat megszerzett tudata”.2 A modernistáknak titulált eszmékkel szemben az új skolasztikus teológia és az Egyházi Tanítóhivatal (X. Plusz, Lamentabili dekrétum, Pascendi enciklika) hangsúlyozta a ki- nyilatkoztatás külső, az érzékek és az értelem által felfogható, a történelem eseményei és a próíétai szó által közvetített, igazságokat közlő jelekkel megerősített mivoltát.3 A vallá- si tapasztalattal szembeni teológiai fenntartásokat címszavakban a következőképpen fog- lalhatjuk össze: szubjektív, változó érzéseket, lelki állapotokat jelöl; fennáll a saját vágyak, szükségletek kivetítésének veszélye; az értelem által teljesen ellenőrizhetetlen; lebecsüli a külső történeti események, jelek, hagyomány, hitvallás, az egyházi kommumkációs ' Pannenberg, W., Rendszeres Teológia I, Osiris, Budapest 2005, 95-146; WALDENFELS, H., Das OJfenbarungsver- ständnis im 20. Jahrhundert, in Schmaus, M. - Grillmeier, A. - Scheffczyk, L. (Hgg), Handbuch der Dogmen- geschichte I/lb, Die Offenbarung. Von der Reformation bis zur Gegenwart (Hrsg. Herder, Freiburg-Basel-Wien 1977, 108-208. 2 LOISY, A., Autour d’un petit livre, Paris, 1903, 195. 5 Vő. X. Plusz PÄPA, Lamentabili dekrétumának (1907) és Pascendi enciklikájának (1907) modernizmust elítélő ki- jelentéseit. Vő. DH 3420-3426; 3475-3500. 50
