Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Puskás Attila: Búcsú Fila Bélától (1933-2014)
MEGEMLÉKEZÉS Búcsú Fila Bélától latív igényű dogmatika volt, mely erőteljesen magán viselte a filozófiai létgondolkodás- sál folytatott szenvedélyes párbeszéd nyomait. Spekulatív dogmatikáját európai színvo- nalon oktatta a Hittudományi Akadémián, majd a Hittudományi Karon. Itt is elsődlege- sen a skolasztikus-tomista forrásvidék és Rahner transzcendentális módszerű teológiája jelentette számára a legotthonosabb szellemi tájékot, de Romano Guardini és Hans Urs von Balthasar teológiájának is nagyra becsülte értékeit. Fila Béla tudósi-oktatói habitusát egyszerre jellemezte a spekulatív-bölcseleti és a konkrétumra fókuszáló fenomenológiai gondolkodásmód. Ahogy e kettő átjárta egymást, úgy talált egységre benne a lelkipász- ton/spirituális beállítódás és az elmélyült, spekulatív teológiai reflexió. Gondolkodásának ntmusa a konkrét tapasztalat fenomenológiájától, a konkrétban megmutatkozó egyete- mes és végső feltárásán át, a konkréthoz való visszatérésig ívelt. A töredékesből feltárni a Teljességet, majd a Teljesség felől értelmezni a töredékest — ez volt a kulcsa annak, hogy magával ragadó előadásaiban a konkrét-tapasztalati és a spekulatív mozzanat teljesen át- járták egymást. Kurzusainak anyagát hat kötetben jelentette meg Dogmatikai Előadások címmel 1989 és 1992 között. Nagy szolgálatot tett hallgatóinak és a hazai katolikus teoló- giának azzal is, hogy Jug László közreműködésével lefordította és Az Egyházi Tanítóhiva- tál megnyilatkozásai címmel megjelentette a magisztérium legfontosabb megnyilatkozásai- nak Heinrich Denzinger és Adolf Schönmetzer által szerkesztett latin szövegválogatását (Örökmécs 1997). Fila Béla tizennégy év lelkes és termékeny oktatói-kutatói munka után súlyos egész- ségi problémák miatt 1999-ben abbahagyta a dogmatika egyetemi szintű tanítását és le- mondott a tanszék vezetéséről. Az akadémiai élettől visszavonulva, keresett lelkivezető- ként és a lelkipásztori munkában szolgálatot teljesítőként is megmaradt azonban vérbeli teológusnak. Teológusnak, aki a hit éltető igazságait a maguk szépségében, értelmet és szívet meggyőző erővel, az embert újból és újból életének lényegi középpontjára tájolva közvetíti az éltető istem Igazságra vágyó testvéreinek. Nyugállományba vonulása után is jelentek meg bibliai elmélkedései az Új Emberben, egy-egy írása tanulmánykötetekben, vele készített beszélgetések folyóiratokban és különböző napilapokban. Továbbra is szer- kesztett emlékköteteket és szívesen vállalkozott ajánlás, előszó írására tanítványai mun- káihoz. Érdeklődő figyelemmel kísérte a teológiai közéletet, olvasta a teológiai folyóirato- kát és a legújabb teológiai könyveket. Életének szinte utolsó napjaiig tanácsaival segítette tanítványait, teológustársait. Fila Béla betegségében is áldás, oszlop, menedék, igazodási pont maradt azoknak, akik felkeresték. Olyan mester, teológustárs és jó barát, kinek kö- zelében lenni jó, vele találkozni ünnep, kegyelem. Kinek személyes figyelme, tapintatos érdeklődése, bátorító kritikája kísén tanítványai lépteit. Kire tekintve magától értetődő evidenciával mondjuk: így érdemes. így érdemes teológusnak, papnak, kereszténynek, embernek lenni. S bár nem adatott meg neki, hogy megírja a nagy filozófiai-teológiai szintézist az élet átfogó Értelmének, végső Igazságának kérdéséről, a legfontosabbat még- is sikerült megtennie: elültette tanítványaiban az Igazság szenvedélyes szeretetének és fá- radhatatlan kutatásának a lelkületét. Úgy áll előttünk alakja, mint kiválósága azoknak, ״akik az igazságra oktattak sokakat”, s ezért ״ragyogni fognak mint a csillagok” (Dán 12,3). A szépséges isteni Igazság éltető és boldogító fénye, örök világossága ragyogjon neki mindörökké. Puskás Attila 231
