Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Puskás Attila: Búcsú Fila Bélától (1933-2014)
MEGEMLÉKEZÉS Búcsú Fila Bélától Az erkölcsi lét és az emberi természet összefüggése Szent Tamás nyomán (1957), illetve Az er- kölest értékobjektivitás fogalma (1959) címmel. Fila Béla szellemi érdeklődésének kezdeti forrásvidéke Aquinói Szent Tamás és a Horváth Sándor által képviselt újtomista bölcse- let és teológia volt. Belülről és gyökerekig hatolóan ismerte Tamás szabatos gondolko- dásának és monumentális rendszerének értékeit és határait, ez maradt elsődleges szellemi hazája, s később is innét kiindulva tájékozódott az új kérdésfeltevések felé. Néhány év lelkipásztori szolgálat után a szegedi Hittudományi Főiskola filozófiai tanszékén tanított bölcseletet 1963-tól 1970-ig. Közben 1965-től 1967-ig a római Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként a Gregoriana Pápai Egyetem Filozófiai Karán filozófiai tanulmányokat folytatott, előbb licencia, majd 1972-ben laurea szigorlatot tett. Abban az időben tanul- hatott a jezsuiták egyetemén, amikor a katolikus teológiai és filozófiai gondolkodás meg- újulása sodró lendületet vett. A huszadik század első felének biblikus, patrisztikus, li- turgikus megújulási mozgalmainak gyümölcseit és a szisztematikus teológiai reflexió új látószögű kérdésfelvetéseinek a saját tanításába beépítő II. Vatikáni zsinat befejezésének évében kezdte meg tanulmányait, s azokban az években folytathatta, amikor útjára in- dúlt a kor legnevesebb katolikus teológusai által írt, új szemléletű és átfogó üdvtörténeti dogmatika kézikönyvsorozat köteteinek a megjelentetése Mysterium Salutis címmel. Lé- vén, hogy bölcseletet tanult, számára ennél is fontosabb lehetett a katolikus filozófiában ekkor már ugyancsak zajló megújulásba való bekapcsolódás. Aquinói Szent Tamás lét- felfogásának új fajta értelmezésére, a kanti transzcendentális filozófiával, a heideggen lét- gondolkodással, a hegeli szelleinfilozófiával és az egzisztenciabölcselettel való komoly számvetésre irányuló törekvések ideje volt ez. Az új erőfeszítések egyrészt nyitást és pár- beszédkészséget jelentettek a nem katolikus, nem-egyházi filozófia felé; másrészt a hit és a teológia korszerűbb értelmi megalapozása lehetőségének ígéretét hordozták. E katoli- kus bölcseleti megújulásnak jeles képviselői tanítottak a Gregonana pápai egyetemen az ötvenes évek közepétől. így 1953 és 1965 között a tamási ismeretelmélet egyik kiemel- kedő továbbgondolója és a teológiai kérdések területén is gyümölcsöztetője, az új Ta- más-értelmezés egyik kiváló alakja, Bemard Lonergan (1904-1984). A másik jelentős jezsuita filozófus Johannes B. Lotz (1903-1992) volt, aki 1952 és 1985 között a téli sze- meszterekben adott kurzusokat a Gregonanan, núnden bizonnyal Fila Béla is hallgatta őt. Lotz a ״német Maréchal-iskola” követője volt Rahnerrel együtt. Kant, Hegel és Heideg- ger filozófiájával számot vetve, Maréchal és Rousselot ismeretmetafizikájából mspirá- lódva, tamási alapokon állva dolgozta ki a transzcendentális tapasztalat átfogó elméletét. Bár a Lotz-i transzcendentális tapasztalatelemzések megkülönböztető sajátosságai nem mutathatók ki bizonyossággal Fila Béla filozófiai gondolkodásmódjában, a transzcen- dentális tomizmus szemléletmódja, a transzcendentális tapasztalat középpontba állítása és a lét dinamikus értelmezése a lét esszencialista felfogásával szemben, döntő hatást gya- korolt az ő bölcseletére is. Feltételezhetően éppen római évei alatt, tanárainak köszön- hetően jutott el Rahner transzcendentális ismeretmetafizikájának és Heidegger herme- neutikai ontológiájának az elmélyültebb megismeréséhez. Valószínűleg a transzcendentális tapasztalat végső metafizikai feltételének és a vallási tapasztalatnak az összefüggését hrtató kérdéstől vezetve találhatott rá filozófiai disszertációjának témájára, írta és védte meg doktori értekezését Rómában 1972-ben Az emberi megismerés szakralitäsa Peter Wust sze- rint címmel. Konzulense a főként Hegel és Blondel szakértőként ismert svájci jezsuita, Peter Henrid volt. Fila Béla haza térve Rómából nagykőrösi plébános lett, ám Nyíri Tamás meghívására 1978-tól a budapesti Hittudományi Akadénúa levelező tagozatán tanított. Az oktatáshoz vezérfonalként már ekkor Karl Rahner A hit alapjai című mun- káját használta, mely 1983-tól magyar nyelven a hallgatók számára is elérhetővé vált. 229
