Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - János (XXIII.)(pápa): Beszéd a "holdfénynél"
SZENT XXIII. JÁNOS PÁPA Beszéd ״a holdfénynél” (Ali. VATIKÁNI ZSINAT MEGNYITÁSA ESTÉJÉN)* Fiacskáim, hallom a hangotokat. Az enyém csak egyetlen hang, ám magába foglalja a teljes világ hangját; itt jelen van az egész világ. Azt mondhatnánk, hogy még a Hold is sietett ezen az estén — nézzétek csak, ott fönt! —, hogy megnézze ezt a látványosságot. Lezáijuk a béke, a béke egy nagy napját: ״Dicsőség Istennek, és békesség a jóakaratéi embereknek”. Ismételjük el gyakran ezt a jókívánságot, és amikor azt mondhatjuk, hogy az Ur békéjé- nek a sugara, édessége valóban egyesít és magával ragad minket, mondjuk: ״íme egy példája annak, hogy milyennek kellene lennie az életnek, mindig, minden korban, az életnek, amely mindörökre vár bennünket”. Mondjátok csak: ha megkérdezném, meg- kérdezhetném valakitől: ״Ti honnan jöttök?”, Róma fiai, akik különösen is jelen van- nak itt [ezt válaszolnák]: ״Mi vagyunk a ti legközelebbi fiacskáitok, ti vagytok Róma püspöke”. De ti, Róma fiacskái, ti úgy érzitek, hogy valóban Rómát, a caput mundit [a világ fejét] képviselitek, aminek az isteni Gondviselés rendelte ezt a várost: az igazság és a keresztény béke elteqesztése által. Ezekben a szavakban ott a válasz a ti ajándékotokra. Az én személyem nem számít semmit, egy testvér szól most hozzátok, aki a mi Urunk akaratából lett atya, ám mindez együtt [számít]: atyaság és testvérség és Isten kegyelme, minden, minden! Továbbra is szeressük tehát egymást, szeressük úgy egymást, szeressük úgy egymást, tekintsünk úgy egymásra a találkozásban, hogy megragadjuk azt, ami egyesít bennünket, s íélretegyük mindazt — ha van is ilyen —, ami egy kis nehézséget okozhatna nekünk. Semmi: fratres sumus [testvérek vagyunk]! A fény, amely fölöttünk ragyog, amely a szí- vünkben van, amely a lelkiismeretűnkben van, Krisztus fénye, amely kegyelme révén valóban uralkodni akar minden lélekben. Ma reggel olyan látványosságra került sor, amelyet még a négyszáz évnyi történelemmel bíró Szent Péter-bazilika sem szemlélhe- tett soha. Olyan korszakban élünk tehát, amelyben érzékenyek vagyunk a Magasból ér- kező hangra: és hűségesek akarunk lenni s ahhoz az útmutatáshoz akarunk igazodni, amelyet az áldott Krisztus adott nekünk. Befejezem, áldást adva nektek. Szívesen hívom magam mellé segítségül a Szent és áldott Madonnát, akinek nagy misztériumáról emlékezünk meg ma [a liturgikus naptár reformja előtt október 11-én ünnepelte az egyház Szűz Mána istenanyaságát — ford.]. Hallottam, hogy közületek valaki Efezusra emlékeztetett s a mécsesekre, amelyeket az * AGASSO, D., Papa Giovanni. Con la versioné originale del ״Díscorso alia Inna”, San Paolo, Cinisello Balsamo 2013, 153-157. (Ebből a beszédből általában csak részleteket idéznek, ez a teljes szövege a pápa által elmondottaknak.) 20
