Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója PUSKÁS ATTILA dülálló módon viszonyul.”52 A legszembetűnőbb változás az idézett szövegrészben, hogy Menke a szűzi foganás és inkarnáció értelmezése kapcsán most nem elhatárolódik Weiss- mahr metafizikájától, hanem kifejezetten hivatkozik rá. Továbbá, a szövegbe beszólja az ״egyedül” és a ״Máriával” kifejezéseket, ami arról tanúskodik, hogy Menke gyakorlati- lag felülvizsgálta és megváltoztatta korábbi álláspontját. Az, hogy az ember Jézus, akinek személye azonos a szentháromságos Fiúval, nem származhat ״egyedül teremtményi okokból”־— a korábbi nem származhat ״teremtményi okokból” megfogalmazás helyett — nyilván azt a megengedést tartalmazza, hogy teremtményi okból is származhat, de nem kizárólag abból. Isten cselekvése ״Márián és Máriával” formula pedig pontosan azt fejezi ki, hogy Máriának teremtményi oksági hatása van Jézus foganásában. A bonni teológus krisztológiai művében az inkarnáció ill. szűzi foganás esetében megvalósított isteni cse- lekvést tehát már nem tartja kizárólagosnak, hanem feltételezi, megengedi a teremtmé- nyi saját tevékenységet, hatóokságot Mária részéről.ננ Továbbra is különlegesnek, párat- lannak tartja azt a módot, ahogyan Isten és teremtmény együttműködése a szűzi foganás esetében megvalósul, ezt a páratlanságot feltétlenül szükségesnek tartja az inkarnáció és az unió hüposztatika igazságának biztosításához, ám mindebből már nem vonja le azt a következtetést, hogy ez a páratlanság azt jelentené, hogy kizárólag Isten cselekszik. KONKLÚZIÓ Karl-Heinz Menke álláspontjának módosulása tanulságos a weissmahn alaptétellel szem- beni bírálatok mérlegelése szempontjából. Rámutat ugyanis arra, hogy a világon belüli isteni cselekvésről kidolgozott weissmahri metafizikai elmélet teológiai befogadása nem feltétlenül kell, hogy az isteni cselekvések közötti különbségek, sajátosságok elmosásá- hoz vezessen. A magyar filozófus álláspontjával szembem kritikák nagy része éppen abból fakad, hogy a teológusok félnek egy effajta nivellálástól. Weissmahr Béla elmélete nem tudja, de nem is akaga ezeket a különbségeket és sajátosságokat részleteiben kidolgozni, hisz nem is ebből a célból született. Ez a teológusok feladata. A jezsuita filozófus elméle- te azonban azt meg tudja mutatni, hogy e különbségek biztosításához nem szükséges an- nak feltételezése, hogy Isten világon belüli cselekvése esetenként egészen eltérő alapszer- kezetű. Az eltérő alapszerkezeteket feltételező teológusok csak tipizálják és leltározzák a különböző isteni cselekvéseket — általános isteni együttműködés, személyes és kegyelmi önközlés, csoda, az Ige megtestesülése, Jézus feltámadása -, de még csak fel sem vetik annak kérdését, hogy miért is kellene Istennek alapvetően más és más módon viszonyulnia a teremtményekhez, a válasszal pedig végképp adósak maradnak.34 A magyar filozófus elméletének erőssége, hogy az egységes alapszerkezet felmutatásával értelmezni és indo- kölni tudja filozófiai szempontból is az isteni cselekvések koherenciáját. Episztemológiai szempontból úgy fogalmazhatunk, hogy mivel segédhipotézisek nélkül, egyetlen alapelv mentén dolgozza ki elméletét, ez nagyobb magyarázó erővel bír az értelem számára. Ál52 Karl-Heinz Menke, Jesus ist Gott der Sohn. Denkformen und Brennpunkte der Christologie, 66 köv. A dőlt betűs kiemelések e tanulmány írójától származnak. 53 Érdekes módon Klaus von Stosch habilitációs dolgozatában szelektíven olvassa és idézi Menke szövegeit. Kizá- rólag a mariológiai művére hivatkozik, a krisztológiai munkájában képviselt revideált állásponttal már nem vet számot. O maga Menkének a mariológiai írásában kifejtett pozícióval azonosul. Vő. KLAUS VON STOSCH, Gott- Macht - Geschichte, 168 köv. 54 Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, 303. 196
