Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
PUSKÁS ATTILA Isten cselekvése a világban- Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója BEVEZETÉS Weissmahr Béla filozófiai istentanának két fókuszpontja az istentapasztalat valamint Isten és a világ viszonyának a kérdése. Elég egy pillantást vetnünk a Philosophische Gotteslehre (Isten léte és mivolta) című munkájának tartalomjegyzékére, hogy érzékeljük, milyen nagy teljedelemben és behatóan tárgyalja a magyar filozófus Isten és a világ kapcsolatá- nak a témáját.1 Részletesen foglalkozik Isten transzcendenciájának és immanenciájának a kérdésével, újra értelmezi a teremtés fogalmát, metafizikai értelmezését adja a fejlődésnek az isteni együttműködés keretébe ágyazva az evolúciót, új szempontból közelíti meg Isten világon belüli cselekvésének a problémáját. Filozófiai istentanának itt olvasható fejtegeté- sei szervesen nőnek ki ontológiájának analógiatanából. Isten és a világ viszonyának értei- mezésében az analógia ugyanazon törvényei térnek vissza, mint a létezők egymás közöt- ti kapcsolatát illetően. Az azonosság és különbözőség, a transzcendencia és immanencia, a szubsztancialitás és relacionalitás pólusainak egyenes arányosságot, a léttökéletesség sze- nnti együttnövekedést mutató törvényszerűségét most Isten és a világ, a Teremtő és a teremtmények viszonyában láthatjuk viszont. Sőt, e törvényszerűségek itt még inkább érvényesülnek, tekintettel arra, hogy Isten az abszolút lét teljessége és minden léttökéle- tesség megvalósulása, ezért a létben részesedő létezőkkel való kapcsolatában a teremtmé- nyék közötti viszonyrendszert meghaladóan és fokozottan valósul meg a kölcsönös egy- ség és különbözőség, transzcendencia és immanencia, relacionalitás és szubsztancialitás. Az istentanban e három póluspár kiegészül még a függőség és önállóság (szabadság), va- lammt az isteni és a teremtményi cselekvés póluspáijával, mint amelyek egyenesen kö- vetkeznek az előző háromból. Vagyis: minél inkább függ egy teremtmény Istentől, an- nál önállóbb; minél intenzívebb az isteni cselekvés, annál intenzívebb a teremtményi cselekvés; azaz, minél inkább cselekszik Isten, annál öntevékenyebb a teremtmény. A je- zsuita filozófus szerint ezen alaptörvények fényében lehet és kell értelmeznünk az isteni együttműködésnek, a kegyelem és szabadakarat viszonyának, az evolúciónak, a csodá- nak, s általában Isten világon belüli cselekvésének a teológiai kérdéseit. Weissmahr Béla Isten világon belüli cselekvésének kérdéskörét először teológiai disszertációjában tárgyalta, melyet Gottes Wirken in der Welt. Ein Diskussionsbeitrag zur Frage der Evolution und des Wunders címmel készített el és védett meg 1971-ben a római Ger' Béla Weissmahr, Philosophische Gotteslehre, Stuttgart 1983. Némileg rövidített magyar fordításban: Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, in Teológiai vázlatok I, SZÍT, Budapest 1983, 11—99. 177
