Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: XXIII. János pápa és az életszentség bizonyítéka
KRÁNITZ MIHÁLY XXIII. János pápa és az életszentség bizonyítéka XXIII. János pápa beszéde a zsinat megnyitása napjának estéjén (1962. október 11.) Az életszentség egyik bizonyítéka: a II. Vatikáni Zsinat összehívása ság, a szeretet és a szabadság.20 XXIII. János szerint különösen is figyelni kell a világ rendjére, mert a föld az Isten alkotása és a tudományos fejlődés lehetősége is Istentől származik: ״A tudományok haladása és a technikai találmányok mindenekelőtt Isten végtelen nagyságát mutatják, aki mind a dolgok összességét, mind magát az embert te- remtette.”21 A kubai rakétaválság (1962. október) békés megoldásában játszott szerepe világszerte ismert volt, s ezért is írta később a béke őrzésének aggodalmával, hogy ״a mi időnkben mind jobban meggyőződésévé válik az embereknek, hogy az ellentéteket, melyek esetleg az egyes népek közt keletkeznek, ne fegyverrel, hanem megegyezésekkel és tárgyalásokkal döntsék el.”22 XXIII. János körlevelében határozottan rámutat arra, hogy az emberiség önmagát is elpusztíthatja egy esetleg háborúban: ״Azt hisszük, ennek a meggyőződésnek a szülő- oka az, hogy a jelenlegi háborús eszközök borzalmas megsemmisítő hatással rendelkez- nek, és félnek az emberek a bajoktól s a borzalmas romoktól, amelyeket e fegyverek okoznak. Ezért a mi korunkban, amely az atomerővel dicsekszik, távol áll az a meggyő- ződés, hogy a háború alkalmas a megsértett jogot jóvá tenni.”23 A XXIII. János által elhintett gondolat a II. Vatikáni Zsinaton szökkent szárba, amikor az egyház világosan megfogalmazta, hogy a béke az emberi törekvések gyümöl- cseként Isten ajándéka: ״A béke nem a háború puszta hiánya, nem is szűkíthető le a szembenálló erők egyensúlyának állandósítására, nem is hatalmi intézkedésből fakad, ha- nem valóban és sajátosan »az igazságosság műve« (íz 32,17). A rend gyümölcse, melyet isteni Alapítója (lehetőségként) az emberi társadalomnak ajándékozott, és a mind tökéle- tesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk. Mivel ugyanis az em- ben nem közjavát a maga módján elsődlegesen az örök törvény vezérli, de ennek kőnk- rét követelményei az idők folyamán állandó változásnak vannak kitéve, a békét sohasem lehet egyszer s mindenkorra megszerezni, hanem folytonosan építeni kell. S mivel ezen- felül az emberi akarat ingatag és bűntől sebzett, a béke őrzése az egyesektől a szenvedé- lyek fölötti uralmat, a közhatalomtól pedig éber őrködést kíván. Ez azonban nem ele20 XXIII. JÁNOS, Pacem in terns (körlevél), in Az egyház társadalmi tanítása, SZÍT, Budapest 1993, 161-195. 21 XXIII. JÄNOS, Pacem in terris 2. 22 XXIII. JÁNOS, Pacem in terris 126. 23 XXIII. JÁNOS, Pacem in terris 127. 17
