Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Perendy László: A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában
PERENDY LÁSZLÓ A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában állítja a szír apologéta, hanem az 5. fejezetben egyértelműen kijelenti, hogy szintén Isten teremtménye.23 A Tatianosz-kutatás második szakaszának tekinthetjük az 1954 és 1963 közötti rövid, de intenzív időszakot. Erre az évtizedre az jellemző, hogy már jóval kevésbé kívánják az egyes szerzők kimutatni a klasszikus platonizmus vagy sztoicizmus közvetlen hatását az apologétára, hanem egyre inkább igyekeznek felderíteni közvetlen szellemi környe- zetét, ugyanakkor pro és kontra érveket hoznak fel gnoszticizmusa mellett. Robert M. Grant amellett érvel, hogy a Figyelmeztető beszéd kifejezetten eretnek kifejezéseket és doktrinális elemeket is tartalmaz. Véleménye szerint teremtéstana valen- tiniánus eredetű, a test feltámadását pedig nem vallja, hanem csak a lélekét. Valószínűleg tartja, hogy Tatianosz nem csak Rómában állt kapcsolatban Ptolemaiosz iskolájával, ha- nem a keleti valentiniánusokkal is.24 Luigi Alfonsi Arisztotelész fiatalkori műveinek hatását igyekszik kimutatni. A πνεΰ- μα διηκον kifejezést is a Περί φιλοσοφίας-ból eredezteti. Számos más olyan kozmológiai kifejezést is megőriztek a doxográfusok, továbbá Cicerónak és Római Szent Kelemen- nek tulajdonított iratok, amelyek megtalálhatók a Figyelmeztető beszédben is.25 Robert McL. Wilson reagál Grant felvetésére, miszerint Tatianosz gnosztikus tanító- ként tevékenykedett. Hasonlóságokat mutat ki a Ter 1,26 tatianoszi és gnosztikus inter- pretációja során alkalmazott terminusok között. Szerinte azonban nem a gnoszticizmustól való függésről, hanem a 2. század során szélesebb körben gyakran használt kifejezésekről van szó, amelyekből mind a gnosztikusok, mind pedig Tatianosz merítettek.26 Robert M. Grant Tatianosz bibhaértelmezéséről írt tanulmányában arra törekszik, hogy a gnosztikus Theodotosz és az apologéta exegézisének rokonságát mutassa ki, amellyel a 30. fejezet alapján ismét azt kívánja demonstrálni, hogy a dualista eszmék egy- általán nem álltak messze Tatianosztól.27 Tatianosz teológiai módszereit vizsgálva, egy másik tanulmányában Grant úgy érté- keli, hogy kevéssé támaszkodott a filozófiára, illetve filozófiai ismeretei meglehetősen felületesek voltak. Például alig ismén Platónt, Démokritoszt és Epikuroszt, Arisztotelész- nek pedig olyan nézeteket tulajdonított, amelyeket ő valójában nem vallott, és a sztoi- kusokról is keveset tud. Filozófiainak tűnő eszmefuttatásainak alapja valójában a gram- matika. Például a Tér 1,3 exegézise során tisztában van azzal, hogy az imákban szereplő imperativus-nak valójában optativus szerepe van, tehát véleménye szerint egy magasabb rangú istenséghez forduló könyörgésről van szó ebben az esetben is, ami gnosztikus ér- telmezést ad a Teremtés könyvének. Hasonlóképpen grammatikai és nem filozófiai alapjai vannak Grant szerint a Logoszról szóló spekulációnak is, amely az 5. fejezetben található.8־ Martin Elze azonban kétségbe vonja, hogy Tatianosz kozmológiáját gnosztikusnak lehetne tekinteni. Szerinte a Figyelmeztető beszéd 5,3 világosan mutatja, hogy az apologé- ta a platóm dualizmus és a sztoikus momzmus között áll. Még a προβάλλεσθαι kifejezés sem a gnoszticizmusból származik, sőt a ״jobb aiónok ’ sem, az anyagvilág teremtéséről u Bardy, G., Tátién, in Dictionnaire de théologie catholique 15/1, Paris 1946, cc. 59—66. 24 Grant, R. M., The Heresy ofTatian, in Journal of Theological Studies 5 (1954), 62—68. 25 Alfonsi, L., Echt delgiovane Aristotele in Taziano, in Revue des etudes augustimennes 2/3-4 (1956), 251—256. 26 Wilson, R. McL., The Early History of the Exegesis of Gen. 1.26, in Studia Patristica 1 (=TU 63), Berlin 1957, 420-437. 27 Grant, R. M., Tatian and the Bible, in Studia Patristica 1 (=TU 63), Berlin 1957, 297-306. 28 Grant, R. M., Studies in the Apologists: I. Tatian’s Theological Method, in Harvard Theological Review 5\/3 (1958), 123-128. 167
