Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról PAPP MIKLÓS tői. Mindig Isten a történelem egyetlen alanya, az ember dolga csak a követés. Maga Isten kezeskedik a törvények megtarthatóságáról is, a kereszténynek szabad hinni abban, hogy az ő dolga ״csak” a törvények megtartása, a világ is le van fegyverezve, a világ nem az ördög birodalma, hanem Krisztus országa alatt áll. A hívő dolga tehát a parancs kompromisz- szummentes megtartása abban a bizalomban, hogy Isten jó parancsokat ad, és O a következmé- nyek-történelem Ura. A kompromisszum témája így tárgytalan. Egyedi esetben mégis előfor- dúlhat gyakorlati kompromisszum, de ez nem engedmény, hanem konkrét-individuális parancs az egyénre szabva. Igazából nem is kompromisszumról van szó, hanem pneuma- tológiáról:9 a cselekvő egyénnek (és közösségnek) a Lélek segítségével derül ki a konkrét teendő. Ezzel szemben Ernst Troeltsch10 szisztémájában kulcsjelentősége van a kompromisz- szumnak. Szerinte az evangélium ethosza egy ideál, aminek teljes megvalósításához új világra van szükség, kompromisszumok szükségszerűen kellenek. A keresztény ethosz va- lójában mindig a jobb kompromisszumoknak az új keresése, s valójában örök harc a kompro- misszumok ellen. A lemaradás oka nem csak a személy és a világ bűnbeesettsége, hanem egyáltalán teremtettsége, ontológiai helyzete: történelmi teremtmény, aki az örökkévaló felé tart.11 Míg Barth és Troeltsch teológiájában a világ elsősorban a kegyelem helye, s csak másodsorban fordulhat elő kompromisszum, csak másodsorban kell illeszkedni a világ- hoz, addig Helmut Thielicke12 teológiájában a világ elsősorban a bűn helye. A világ a bűnös ember világa, ezért minden tette eleve kompromisszum. Tetteink sohasem iga- zak, mindig lemaradnak az isteni igénytől, s mindig e világ bűnös törvényszerűségei kö- zött keresik az elérhetőt. A hegyi beszéd radikalitása és evilág bűnös realitása között a hidat a kompromisszum jelenti. Ebből a hídverésből nyer egy relatív teológiai legitimációt a kompromisszum — bár azért mindig bűnös marad. így a kompromisszum szimpla igenlé- se nem elfogadott. Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy a morális ״kell”-t (sollen) behatárolja a ״lehetőség-képesség” (können), nem lehet egyszerűen a parancsok igényes- ségi szintjét leszállítani a világ viszonyai miatt. A keresztény etika nem lehet egyszerűen ״reális etika”, ami alkalmazkodik a világ törvényszerűségeihez, mert akkor sohasem tud- ná jobbítani a világot. A protestáns teológia szereti Kant fordított érvelését: ״Meg tudod tenni, hiszen kell!” — ahol a ״kell” ( sollen) az első, s ehhez tudja az ember a maga és a vi- lág ״képességeit” (können) jobbítani. Ugyanakkor a keresztény is ebben a világban él, s meghasítottan veszi tudomásul, hogy a hegyi beszéd radikális követelményeit nem tudja önerőből megvalósítani: nekem kell, de nem vagyok rá képes. Az ember ráutalt a kegye- lemre, s ráutalt a kompromisszumra, s tudatosítania kell ezt a meghasítottságot: az ember a teljességre meghívott, de a világ nem engedi a kompromisszummentes cselekvést. Thie- licke teológiája szerint a világban nem lehet kikerülni a kompromisszumot, az ember sohasem áll tisztán Istene előtt. De azt is tudnia kell, hogy őt semmilyen meghasítottság és kompro- misszum nem tartja rabságban, nem szakíthatja el Isten szeretetétől. Az evangélium ezen vigasza ad neki erőt, óvja a hamis illúzióktól, a túl sima megoldások önelégültségétől, a világgal való csalóka békétől. Thielicke szerint a kompromisszum valójában a vám, amit 9 Izgalmas rezonancia ez a katolikus morálteológián belüli ״egzisztenciális etikával”. Vő. Rahner, K., Über die Frage einer formalen Existentialethik, in Schriften zur Theologie, II. 227—246; BöCKLE, F., Existentialethik, in LThK (1986, III), 1301-1304. 10 Troeltsch, E., Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen, Scientia Verlag, Aalen 1965, 479. " Troeltsch, E., Grundprobleme der Ethik, in, Uö. Gesammelte Schriften, Mohr, Tübingen 1913, II, 665. 12Thielicke, H., Theologische Ethik, Mohr, Tübingen 1986, II/l, 68-213.-OLÓG1A 2014/3-4־ 148
