Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)

2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)

KOCSIS IMRE

A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25)

Krisztus mint példakép a szenvedő keresztények számára: 22—23. versek.

Aki nem követett el bűnt,

és nem találtatott álnokság az 0 szájában.

Aki szidalmazva nem szitkozódott,

szenvedve nem fenyegetőzött,

hanem átadta (ügyét) annak, aki igazságosan ítél.

Krisztus kínszenvedésének szoteriológiai jelentősége: 24-25. versek.

Aki a mi bűneinket felvitte saját testében a fára, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk.

Az ő sebe által nyertetek gyógyulást.

Olyanok voltatok, mint a tévelygő'juhok,

de most megtértetek leikeitek pásztorához és felügyelőjéhez.

1. 2. Eredet

R. Bultmann8 fogalmazta meg először azt a nézetet, miszerint a szóban forgó szakasz nagy része egy őskeresztény hagyományból származó himnuszt tartalmaz, amelyet a le- vél szerzője kisebb módosításokkal mint szerves egységet iktatott be az irat mostani he- lyére. Bultmann szerint a hagyományból származó himnusz a 21—24. versekben találha- tó. Nézetét az alábbi érvekre alapozta:

1. A 24. vers elején a többes szám második személyű megfogalmazás — ami a szol- gáknak adott buzdítás természetes formája — átvált többes szám első személyre (ημών), majd a vers végén ismét a többes szám második személyt találjuk (ίάθητε). Ez a váltás an- nak jele, hogy a himnusz az elejétől a végéig többes szám első személyben volt megfő- galmazva. A levél szerzője azért változtatott, hogy a hagyományból vett szöveget az elő- ző mondatokhoz kapcsolhassa.

2. A 25. vers tartalma egészen általános, és már nem kapcsolódik a 21. versben megfogalmazott gondolathoz.

3. A ύπέρ υμών formula (21. v.), illetve Krisztus szenvedésének értelmezése sem- mi jelentőséggel sem bír a szolgáknak adott buzdítást illetően.

4. A gyakori vonatkozó névmások (ος: 22.23.24. v.) liturgikus stílusjegyei.

Bultmann így rekonstruálja a himnusz eredeti formáját:

(Χριστός,) ος έπαθεν ύπέρ ημών,

ος αμαρτίαν ούκ έποίησεν,

ούδέ εύρέθη δόλος εν τώ στόματι αύτοΰ.

ος λοιδορούμενος ούκ άντελοιδόρει, πασχών ούκ ήπείλει, παρεδίδου δε τώ κρίνοντι δικαίως.

Bultmann, R., Bekenntnis- und Liedfragmente, 12—14.

125