Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)

2014 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: XXIII. János pápa és az életszentség bizonyítéka

népéről” beszélnek.5 Ferenc pápa 2013-ban a szemtanú élményével emlékezett vissza elődjére: ״Pontosan ötven éve volt, hogy Boldog XXIII. János elhagyta ezt a világot. Azok, akik mint én is, már egy bizonyos korban vannak, a megrendülés élő emlékét őr- zik, mely azokban a napokban mindenütt jelen volt. A Szent Péter tér egy szabadtéri szentély lett, befogadva éjjel és nappal a különböző korú és különböző társadalmi ősz- tályhoz tartozó hívőket, akik aggódtak és imádkoztak a pápa felgyógyulásáért.4

KRÁNITZ MIHÁLY XXIII. János pápa és az életszentség bizonyítéka

1. EGY SZENT ÉLET KEZDETE

Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én született Bergamo közelében, a Sotto il Monte nevű kis helységben harmadik gyermekként és első fiúként a később tizenhárom főre növekedett családban Battista Roncalli és Marianna Giulia Mazzola gyermekeként. Még aznap este megkeresztelte őt a plébános, Francesco Rebuzzini a Mennybe Felvett Boldogságos Szűz Máriáról (Maria Assunta) elnevezett templomban. Keresztapja a nagy- apja testvére, Zaverio Roncalli lett, akire mindig szívesen emlékezett vissza. Ennek a szegény családnak a legnagyobb gazdagsága a hit, a szeretet és az Isten gondoskodásába vetett bizalom volt, valamint a mindennapi közös imádság.

Angelo Roncallit 1889. február 13-án Carvicóban Gaetano Camillo Guindam (1834—1904) püspök bérmálta meg, és március 31-én nagyböjt negyedik (Laetare) vasár- napján részesült az első szentáldozásban. 1892-ben tizenegy évesen az egyházmegyei kis- szemináriumba lépett, és itt folytatta gimnázium tanulmányait, ahol megjelent a vágya, hogy szentté váljon, és hamarosan kitűnt a tanulásban és a lelki előmenetelben is. Égé- szén 1900-ig a bergamói szeminárium növendéke volt.

1895-ben megkezdte a később az Egy lélek naplója (Giornale delTanima) címen megjelent írását, mely személyes feljegyzéseit tartalmazza. Egy tanulmányi ösztöndíjnak köszönhetően bizonyítványa és magatartása alapján 1901 januárjában az Apollinare római szeminárium lett élete következő állomása, mely a szavai szerint ״biztos szárnyakat adott ifjúságunknak, és kitágította a horizontot”.’ Egy évre elhagyta Rómát, Bergamóba kel- lett mennie katonai szolgálatra, ahonnan őrmesteri rangban szerelt le.

2. PAPI LELKÜLET ÉS ELKÖTELEZŐDÉS AZ EGYHÁZBAN

Roncallit 1904. augusztus 10-én a római Monte Santón lévő Santa Maria Regina Coeli- templomban szentelte pappá Giuseppe Ceppetelli (1846-1917), Konstantinápoly címze- tes pátriárkája. A következő napon tartotta első szentmiséjét a Szent Péter-bazilikában, közel az apostol síijához. Másnap Szent X. Piusz pápa fogadta. Alig hogy 1904-ben Ró- mában elkezdte egyházjogi tanulmányait, 1905 februáqában máris Giacomo Radini Te- deschinek (1857-1914), az erőteljes tekintéllyel rendelkező új bergamói püspöknek lett a titkára.

5 Vö. Salvini, G., La canonizzazione di due papi santi, in La Civiltá Cattolica (17 maggio 2014), 349.

Vő. Ferenc pápa, Beszéd XXIII. János halálának 50. évfordulóján, vö. http://w2.vatican.va/content/francesco/it/ speeches/2013/june/documents/papa-francesco_20130603_diocesi-bergamo.html.

Giovanni XXIII, Ilgiornale dell’anima e aim scritti di pietá (szerk. Loris F. Capovilla), San Paolo, Cinisello Balsa- mo 2003M, 163-166.

12