Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
GÁJERLÁSZLÓ A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig ZÁRÓ GONDOLATOK Áttekintve a pápáknak a házasságról majd száz év alatt (1880-1968) adott tanítását meg- állapíthatjuk, hogy az egyházi doktrína ebben az időszakban folyamatosan formálódott. A házasság fogalma tehát nem statikusan áll előttünk, hanem annak mai értelmezése di- namikus folyamat eredménye. Az évek során letisztult két legfontosabb alapvetés, hogy a szexualitás helye a házasságon belül van, valamint hogy minden egyes házassági együtt- létnek a gyermek nemzésére kell irányulnia.86 Az egyházi érvelésen erősen érződik a klasszikus természetjog alkalmazása, amely a katolikus hagyományban metafizikai szem- pontokkal gazdagította a nemzés teológiai megítélését is87 (vő. HV 13). Az emberi tér- mészetből vezette le az egyházi tanítás azt a rendet, amelyet a házastársi együttlét ciklusai képeznek, és amelyek így' lehetővé teszik a gyermekáldástól való tartózkodást. A termé- szetjogi érvelésben a természeti törvény úgynevezett első parancsai általánosak, azok minden jóakaratú ember számára egyértelműek. (Ilyen például, hogy az ember élni és fejlődni akar, ilyen a fajfenntartás, ilyen az ember közösségi természete, vagy hogy meg akaija ismerni a természetfelettit.) Ezen általános követelmények alapján hozzuk meg egyes konkrét döntéseinket, méghozzá diszkurzív módon. A természeti törvény ilyen, úgynevezett második parancsait az értelem hosszabb vagy rövidebb megfontolások, ta- pasztalat és párbeszéd alapján ismén fel. Az általános szabályból levezetve fogalmazunk meg részleges, konkrét cselekvési elveket.88 A gyermeknemzés kötelességének általános parancsa is ilyen dinamikus gondolkodás által nyert konkrét formát. Hangsúlyozni sze- retném tehát, hogy a házasságetika következtetései javarészt másodlagosak: emberi gon- dolkodás és tapasztalat alapján nyertek konkrét formát. Változtak és változhatnak. Az ADS legfontosabb üzenete a válás tilalma volt, míg az 1917-es CIC a házasság elsődleges és másodlagos céljairól beszélt. A CC a fogamzásgátlás tiltása mellett megerő- sítette a házasság elsődleges és másodlagos céljai közötti különbségtételt, míg XII. Piusz pápa a családtervezés elfogadható formájaként egyedül az időszakos önmegtartóztatást ír- ta le. A CC tehát a házasság elsődleges és másodlagos céljairól beszélt, ahogyan azt a Te- remtés könyve és Szent Ágoston írásai alapján már a régi római katekizmus is tette. Ez a különbségtétel, nunt láttuk, a II. Vatikáni Zsinaton bizonyos értelemben meghaladottá vált: fordulatot jelentett, hogy a zsinat a házasságban a gyermek javát és a felek kölcsönös boldogságát egyaránt fontosnak tartotta. Azonban ismét a régi, a gyermeknemzés el- sőbbségét hangsúlyozó régi szemlélet látszott felülkerekedni a HV-ben, anukor azt tani- tóttá, hogy nunden egyes testi együttlétnek a gyermek nemzésére kell irányulnia. 1968 óta több szerző felvetette, hogy ez a körlevél nem az utolsó állomása a családtervezésre vonatkozó házassági teológiának, de azóta kifejezetten házassági enciklika nem született. A HV tanítása nem tévedhetetlen pápai tanítás, idővel tehát a keresztény házasságetika változhat. A HV megszületésének körülményeit bírálta többek között Bemard Häring is, azt nehezményezve, hogy az enciklika megszületésekor a kollegialitás igénye sérült, amikor a többség (püspökök és teológusok) véleményét a pápa nem vette figyelembe, és a körlevél tekintélyelvű döntés nyomán látott napvilágot.89 Az a követelmény, hogy 86 Vö. Salzman-Lawler, The Sexual Person, 46. 87 Vő. Weber, L., Exkurs über ״Humanae vitae”, in Lexikon fiir Theologie und Kirche (Hrsg. Höfer, J.-Rahner, K.), Bd. 14 ., Supplementband, 607. 88 Vö. Nemzetközi Teológiai BizottsAg, Az egyetemes etika keresése, (ford. Ivancsó, I.) in Római Dokumentumok XLII, Szent István Társulat, Budapest 2013, 47. 89 Vö. Häring, The Encyclical Crisis, 590. 121
