Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig GÁJER LÁSZLÓ fényének világosságában mélyebb értelmet nyer: Krisztus a szentség rangjára emelte, hí- szén a házasság egymás kölcsönös megszentelésére (״mutua sanctificatio” GS 48) irányul.59 Kölcsönös megszentelés nyilvánvalóan azok között lehetséges, akik eljutottak a hát vilá- gosságára. így két megkeresztelt között a házasság mindig szentség is, és ez a szentségi kegyelem Knsztus akarata szerint támogatni hivatott a felek kölcsönös megszentelését. Ennek mintája Isten emberek felé tanúsított szeretete. A hitvesi szerelem, amely a házas- ság lényegéhez tartozik, a házassági beleegyezés objektív tettéhez kötődik, amely igent mond a házasságra mint a szeretet életközösségére. A házasság mint szövetség a szemé- lyek kölcsönös és visszavonhatatlan házassági beleegyezésében áll. Ez nem puszta érzelmi értelemben vett szerelem, ezért ha a házassági szerelem kialszik, a házasfeleknek mindent meg kell tenniük, hogy azt újraélesszék, így a házassági életközösség az ember szabadsá- gának hatalmában áll. Ugyanakkor a ius in corpus régi jogi kifejezést a zsinati atyák nagy többsége elvetette, és nem tartotta alkalmasnak beleillesztem egy pasztorális konstitúció- ba.60 A zsinati aulában feszültség alakult ki a nyugati teológiában addig használt ágostoni hagyomány követői és a Liguori Szent Alfonz megközelítését képviselők között.61 Szent Alfonz szerint a házassági együttlét — a testi találkozás — önmagában tiszteletreméltó és értékes.62 A GS 49 a házassági együttlétet alapvetően jónak nevezte, mint aminek külö- nősen nagy szerepe van a házassági szerelem kifejezésében, így érvényesült a Szent Al- fonz által képviselt szempont is. A GS a házasságról szóló korábbi megnyilatkozásoktól eltérő, személyközpontú nyelvezetet használt: a zsinati atyák erőteljesebben akarták láttatm az Egyház eredeti tanítását a házassággal és a családi élettel kapcsolatban, kifejezve és hangsúlyozva, hogy annak sarkalatos feladata egymás kölcsönös megszentelése, ami a szeretet közösségében valósul meg. A GS 48 a házasság két javát — azaz a bensőséges kapcsolatban egymás köl- csönös segítését és a gyermekek nemzését és nevelését - már egymás mellett említette, nem rangsorolva azokat.63 A hitvesi szerelemről szóló 49. fejezet szerves folytatása annak a tematikának, mely korábban mint a hűség java (bonum fidei) volt az egyházi tanítás tárgya. ״Kimagaslóan em- béri jelenségnek”64 írja le a házassági szerelmet, perszonalista szempontot érvényesítve, ״mivel az akarat érzületével személytől személyre irányul” és a ״teljes emberi személy javát” szolgálja.65 Éppen ezért a házassági szerelem nem pusztán szubjektív adaléka az ob59 Lásd a Trienti Zsinat tanítását a házasság szentségéről: ״Mivel tehát az evangéliumi törvényben szereplő házasság az ősi életközösséget kegyelemben, Krisztus által felülmúlja, ezért méltán tanították mindig szent atyáink, a zsi- natok és az egész egyház hagyománya, hogy az Újszövetség szentségeihez kell sorolni.” DS 1800. 6" Häring úgy látta, hogy az 1917-es CIC meghatározása nem hangsúlyozza eléggé a kölcsönösséget, és egy olyan régi időből származik, amikor az asszony még a férfi birtokát, tulajdonát képezte. Ez a jogi nyelv szerinte több ponton nem alkalmas arra, hogy párbeszédet folytasson a mai világgal. Megállapítása szerint a házasság nem pusztán pozitív jogi berendezkedés, hanem isteni rendben gyökerező valóság. Vö. Häring, B., Einleitung und Kommentar, 430. 61 Vö. Häring, B., Einleitung und Kommentar, 435. 62 ״... quia honestum ex natura sua.” Liguori Szent Alfonz, Theologia Morális, lib. VI. tr. VI n. 927. 63 ״...ipsum institutum matrimonii amorque coniugalis ad procreationem et educationem prolis ordinantur usque veluti suo fastigio coronantur. Vir itaque et mulier, qui foedere coniugali « iám non sunt duó, séd una caro » (Matth. 19, 6), intima personarum atque operum coniunctione mutuum sibi adiutorium et servitium praestant, sensumque suae unitatis experiuntur et plenius in dies adipiscuntur.” GS 48, in AAS 58 (1966), 1068. 64Vő. HV 9 (״egészen emberi”, ״teljes”). 65 ״Ille autem amor, utpote eminenter humánus, cum a persona in personam voluntatis affectu dirigatur, totius per- sonae bonum complectitur ideoque corporis animique expressiones peculiari dignitate ditare easque tamquam elementa ac signa specialia coniugalis amicitiae nobilitare valet. Hunc amorem Dominus, special! gratiae et cári5Gí A 2014/3-4 116
