Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Lacan, Marc-François: A hit antropológiai struktúrája
A hit antropológiai struktúrája MARC-FRANQOIS LACAN olyanokról, amelyekben számunkra van valami közös, és így valami egészet alkothatnak. De ennek az összességnek a létezése — emlékeztettünk rá — kérdés elé állít bennünket: ki alapozza meg? Aquinói Tamás az örökölt filozófiai hagyománnyal azt válaszolja: „egy egyszerű létező, a tiszta aktus”. Ha így lenne, semmi se tenné lehetővé, hogy egy összességbe integráljuk ezt a tiszta aktust, minthogy ez maga lenne az alapja az összesség létezésének. A valóságot nem redukálhatjuk tehát erre az összességre. Azt sem mondom, hogy az igazság a lét. Valóságosnak ugyanis csak azokat a létezőket ismerem, amelyek a létezés különböző formái, lehatárolt formák, olyan formák, amelyek nem azonosak a léttel. Ha megpróbálom felfogni a létet, csak analógia útján tudom megtenni. Ha az analógiát használom módszerként, és ha tiszteletben tartom annak követelményeit, azt kell mondanom: az igazság a lét és a nem lét; az igazság nem más, mint minden felfogható, létező valóság és az egészen más, az, ami nem olyan, mint azok. Ezért választottam és javaslom tehát ezt az állítást: az igazság maga a valóság. Hogy lássuk a pontos értelmét, ezt az állítást ki kell egészíteni, ahogyan én is tettem: az igazság nem más, mint a valóság, amennyiben az ember keresi. Ez a keresés ugyanis az, ami az embert valóságos emberré teszi, önmagával kapcsolatban lévő személlyé, és ami megismerésre törekvő, örömet kereső emberré teszi. Ez a valósággal való kapcsolat egyedül olyan kommunikációban valósul meg, amely szóban megy végbe. A szó hozza létre a párbeszéd kapcsolatát ott, ahol a szót felajánlják és elfogadják, ahol kimondják és meghallgatják. Készen állunk tehát, hogy a hit aktusáról és a hit közvetítő szerepéről beszéljünk. 3. A HIT [CROIRE] EGY KÖZVETÍTŐ AKTUS A hinni ige olyan szavak csoportjába tartozik, amelyekkel való viszonyát érdemes közelebbről is szemügyre vennünk, mert a köznapi beszédben ezek gyakran összekeverednek, ez pedig tévedésekhez vezet, s ennek gyakorlati következményei is vannak. 3.1. Hit és hiedelem Hívés és hit; hiedelem és hihető; hívő és hiteles: e szavak közel állnak egymáshoz, ezért szokás egyiket a másik által meghatározni. Fontos kiemelni a köztük lévő különbségeket, hogy ne tévesszük össze őket. Kezdjük a hinni igével és annak etimológiai jelentésével: a latin credere ige világosan elénk tálja e szó elsődleges jelentését. A credere összekapcsolja a szív (cor) és az adni (dare) szót: ered és dare. Hinm azt jelenti, hogy a saját szívünket adjuk. A latin „cor” szó a gondolkodás belső princípiumát jelenti; kapcsolatban áll az intelligenciával, azzal a képességgel, hogy a létezők „belsejében olvassunk” (inter és legere). Ez pedig segít megértenünk, miben is áll a hit aktusa és a hit milyen kapcsolatot hoz létre a személyek között. A beszélt nyelvben, amikor hitet említünk, gyakran hiedelemre gondolunk. Hívő ember az, akinek hiedelmei vannak. Ebből a szemszögből a hit ellentétben áll a tudással, minthogy a tudás a bizonyossággal áll kapcsolatban. A hit leszűkül bizonyos eszmék együttesének elfogadására. Hinni ily módon azt jelenti, hogy eltogadunk egy ideológiai rendszert, elfogadunk vallásos jellegű hiedelmeket. Ezek a hiedelmek racionális szempontból többé-kevésbé lehetnek hihetőek. A hívők meg többé-kevésbé lehetnek hitele209
