Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége teológiai, kánonjogi és történeti szempontból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége... ingó és ingatlan vagyonát átruházva a johanmta lovagrendre.4 5 A Vienne-i Zsinat által hozott további határozatok nem kerültek azonnali kihirdetésre, annak ellenére, hogy ez a IV. Lateráni Zsinat (1215) óta bevett gyakorlattá vált, sőt az V. Kelemen pápa által kifejezetten kezdeményezett új dekretális gyűjtemény összeállítása is — mely a Vienne-i Zsinat anyagának összegzésére is szolgált - szintén váratott magárad így végül XXII. János pápára (1316—1334) hárult a dekretális gyűjtemény, és ezzel az egyetemes zsinat abba beillesztett kánonjainak a kihirdetése 1317. november 8-án Avignonban kelt, Quoniam nulla iuris sanctio kezdetű bullájával. Ez az új gyűjtemény az ún. Clementinae volt.6 A kihirdető bulla nem helyezte hatályon kívül a Liber Sextus után kiadott egyházi jogszabályokat, és negyedik egységévé vált (a három pápai kihirdetettséggel rendelkező autentikus gyűjtemény közül az utolsó) a később Corpus iuris canonicinek nevezett kánoni jogszabályösszességnek. Mivel a Vienne-i Zsinaton tárgyalt témák közül a kutatók - például Ewald Müller klasszikus forráselemzése 1934-ből7 — leginkább a templomos lovagrend megszüntetésének indokaira és az ezzel összefüggésben álló további politikai körülmények és egyházi jogszabályok elemzésére teszik a hangsúlyt,8 így ehelyütt a zsinat által tárgyalt többi kérdésre, azaz a jelentős egyházfegyelmi és dogmatikai állásfoglalások felvázolására kívánunk elsősorban kitérni. I. A CLEMENTINAE SZÖVEGE Annak ellenére, hogy számos elemzés és tanulmány természetesként kezeli az egyetemes zsinat határozatainak, valamint a Corpus iuris canonici egyes gyűjteményeinek a pápai kihirdetését, fel szeretnénk hívni a figyelmet arra a tényre, hogy az egyházjog egészen az 1215-ben megtartott IV. Lateráni Zsinatig, nem tett különbséget a jogszabályok publikációja és promulgációja között.9 III. Ince (1198-1216) pápa azonban már 1200-ban kifejtette,10 hogy az egyes kánoni szabályok hatálybalépéséhez szükség van olyan ünnepélyes határozatra, amely elégségesen lehetővé teszi az új norma megismerhetőségét, az egyház különböző hierarchikus szintjeinek illetékes egyházi hatósága számára. Ez nyilvánvalóan magyarázza a IV. Lateráni Zsinat által elfogadott kánonoknak III. Ince pápa 4 A bulla eredeti szövegéhz kapcsolt további kiegészítések 1312. május 2-án (COD 343—346), 1312. május 6-án (COD 346-349), 1312. május 16-án (COD 349-350), 1312. december 1-jén (COD 350-354), 1312. december 18-án (COD 354-355), 1312. december 31-én (COD 355—359), és 1313. január 13-án (COD 359—360). 5 Weib, S., Rechnungswesen und Buchhaltung des Avignoneser Papsttums (1316—1378). Eine Quellenkunde (Monumenta Germaniae Historica, Hilfsmittel 20), Hannover 2003, 11-18. 6 Kiadása: Corpus iuris canonici (ed. Friedberg, A.), II. Lipsiae 1881 (továbbiakban Friedberg II) 1133—1200. 7 Müller, E., Das Konzil von Vienne, 1311-1312. Seine Quellen und seine Geschichte, Münster in Westphalia 1934. Vő. Ehrle, F., Zur Vorgeschichte des Conzils von Vienne, in Archiv für Literatur und Kirchengeschichte des Mittelalters 1 (1886), 353—416. Finke, H., Pappsttum und Untergang des Templarordens I—II, Münster in Westphalia 1907. 8 Az újabb kommentált szövegkiadásokból és irodalomból vő. pl. The Trial of the Templars in the Papal State and the Abruzzi (Studi e Testi 303; ed. Gilmour-Bryson, A.), Cittá del Vaticano 1982. The Trial of the Templars in Cyprus. A complete English edition (The Medieval Mediterranean; ed. Gilmour-Bryson, A.), Leiden 1998. The Templars: Selected Sources (ed. Barber, M.-Bate, K.), Manchester 2002. Bellomo, E., The Templar Order in North-west Italy (1142-c. 1330) [The Medival Mediterranean], Leiden 2008, 175-214. 9 Vö. Szuromi, Sz. A., Remarques concernant la nécessité de la promulgation de la lói ecclésiastique, in Periodica 98 (2009), 565-580. 10 Regesta Pontificum Romanorum inde ab a. post Christum natum MCXCVIII ad a. MCCCIV I—II (ed. POTTHAST, A.), Berlin 1875. (repr. Graz 1957) n. 1043. 96
