Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfiül hivatásról - katolikus szemmel kért. A belső küldetés- és sorstudat ereje a karizmatikus embert fölébe emeli a közönséges filiszter hedomzmusának. Boldog, ha tudja, hogy ideáljáért való küzdelmével a közösségnek, nemzetnek, emberiségnek használ, mégpedig szenvedése árán. Innen a nagy7 államférfiak amorfatijz: minden veszedelemmel való szembeszállása. [...] Ha népe az államférfit nem érti is meg, ha gyűlöletet vált is ki: száműzik, emigrációba kényszerítik, börtönbe vetik is, mégis tovább szereti hazáját, a nemzeti közösséget. ... A teremtő politikai szellemnek időnként szüksége van sikertelenségre, bukásra, belső emigrációra, sőt kétségbeesésre, mint lelki tisztítótűzre, hogy a maga ideálját és ebből folyó konkrét feladatait még mélyebben felismerhesse. [...] A balsiker az államférfi nagy pedagógusa: jobban megedzi akaratát, mint a könnyen szerzett győzelem.”12 13 Mindez azért, hogy mindinkább az legyen, akinek látszik. 3. 2. Milyennek kell lennie egy államférfinak? Ez a pálya is űzhető a megélhetésért, vagy valamilyen e világi dicsőségért (kincs, hír, gyönyör), de űzhető és űzendő hivatástudatból. Az államférfi felvirágoztathatja népét, a kontinenseket, de romlásba is döntheti azokat. Az államférfi „egész erkölcsi és szellemi habitusának, valamennyi lényeges tulajdonságának egy közös kútfeje van: a hivatástudat. Mélyen meg van győződve történeti küldetéséről: érzi, hogy az ő életének különös missziója van a nemzet életének irányításában s neki feltétlen erkölcsi kötelessége összes erejét abszolút odaadással ennek a küldetésnek szolgálatába állítani. A hivatástudat mindig feltételez először ösztönösen, később mind tudatosabban egy politikai eszményt, melynek megvalósítása éppen a küldetés tartalma. Ez legtöbbször a nemzet szabadsága, függetlensége: szabadságideál; hatalmának kiteijesztése: imperialisztikus ideál; az alsóbb néprétegek felszabadítása: demokratikus ideál; a nép jólétének fokozása: szociális ideál; az egyetemes emberiség szellemi-erkölcsi fölemelése: humamtásideál.1'’ Ha ilyen eszmény 12 Vö. Kornis, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 199—200. ’3 „A szabadságeszmény értékgyökere az egyes ember és a nemzet méltóságának értéke; az imperialisztikus eszmény a nemzeti nagyság értéktudatából táplálkozik, melyet vallási és erkölcsi értékeknek fénye idealizál: a nemzet Istentől megszabott világmissziója, a civilizáció terjesztése, az egyetemes emberiség java. Vannak államférfiak, akiknek értéktábláján a gazdasági érték az uralkodó, amelyből sarjadoznak ki a többi politikai értékek is. Ezeknek legfőbb politikai célja a gazdasági eszmény megvalósítása: gazdaggá tenni a nemzetet s ezzel egyben hatalmassá. A gazdasági eszmény rendszerint szorosan összeforr az imperialisztikus eszménnyel: a nemzet gazdagsága és hatalma válhatatlan egység. A gazdasági élet virágzása hatalmat teremt s a hatalom megint a gazdasági életet fokozza fel. Ezzel a nacionalista gazdasági eszménnyel szemben van azonban a nemzeti szemponttól független, anacionális és internacionális típus is, amely az emberi jólét s boldogság fokozását éppen a nemzeti korlátok lerombolásától, egyedül a gazdasági erők kibontakoztatásától váija.” Vö. KORNIS, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 145-146. A szociális eszményben „az emberi személy köteles tisztelete érvényesül, a gazdasági és szellemi javak lehetőleg igazságosan vannak elosztva, nincsen kizsákmányoló és kizsákmányolt, születési vagy egyéb előjogokkal bíró és jogokban nem részesülő társadalmi réteg. A szociális eszménynek két oldala van: az egyik erkölcsi: a társadalmi igazságosság; a másik gazdasági: az emberhez méltó élet biztosítása. ... A szociális eszménynek három mozzanat kölcsönözhet sajátos reliefet: a vallás, a nemzet s a nemzetközi osztályérdek. E szerint színeződik a szociális eszményt követő államférfiak politikája.” Vö. KORNIS, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 148-149. Ami pedig a humanitás eszményt illeti, ezen „az egyetemes emberi szolidaritás értékét és gondolatát értjük, mely a nemzeti szempontot összhangba iparkodik hozni a többi népeknek, az egyetemes emberiségnek érdekeivel. A nagyszabású államférfi politikáját, bármennyire nacionalista is, bizonyos mértékig kell hogy áthassa az általános emberi s államközi szolidaritás tudata. Magas történeti-erkölcsi mértékkel mérve a nagy államférfi egyben nagy ember, aki a maga nemzeti problémáit úgy törekszik megoldani, hogy az egész emberiség végső erkölcsi céljaival összhangban marad, a nemzeti partikuláris érdeke74
