Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Hargittay Emil: A magyar nyelv megújítása mint az evangelizáció eszköze Pázmány korában
A magyar nyelv megújítása mint az evangellzáció eszköze Pázmány korában HARGITTAY EMIL Pázmány a magyar nyelv fejlődésében sajátosan kiegyenlítő szerepet játszott. A váradi születésű, tizenhárom éves koráig maga is protestáns ifjú már felnőtt tudósként sok ezer oldalon alkalmazta az anyanyelvet, mégpedig mindenek előtt a nyugati országrészben megjelent művekben. A protestáns szerzők magyar nyelvű vitairataira magyarul felelt meg, s az egységesülő nyelvi norma kialakításához így jelentősen hozzá tudott járulni, a földrajzi, politikai és felekezeti különállás ellenére, ahogy Benkő Loránd fogalmazott: „a magyar irodalmi nyelv fejlődése fő vonalának megtörését saját példájával is megakadályozta, és ezzel az akkor különösen fontos magyar nyelvi anyag megőrzését biztosította”.41 Úgy is fogalmazhatunk, hogy Pázmány magyar nyelvűségi programjával a legszorosabb intertextuális kapcsolatot hozta létre az ókeresztény irodalom és a katolikus megújulás között, ugyanakkor az újabb európai folyamatokba való integrálódást is elősegítette.42 41 Benkő L., Elnöki zárszó, in A magyar irodalmi nyelv Pázmánytól napjainkig (szerk. ÉDER Z.), ELTE, Bp., 1986, 43. 42 Bitskey I., Pázmány Kalauzának ókeresztény forrásairól, in B. 1., Virtus és religió. Tanulmányok a régi magyar irodalmi műveltségről, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1999, 171; GÁBOR Cs., „A szállásnak módgyát úgy ejteném...” Pázmány Péter és az anyanyelvűség programja, in Religió és retorika. I anulmányok a középkori, reneszánsz, barokk irodalomról, Komp-press, Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2002, 228, 231. 41
