Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Török Csaba: Rokay Zoltán: Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) élete és műve
nek egyaránt, akik alapvető tartalmi tájékozódást szeretnének kapni a diakonátus teológiájáról vagy a szerzővel együtt, a zsinati tanítás útmutatását követve s azt továbbgondolva szeretnének elmélkedni az egyházi hivatal mibenlétéről. Puskás Attila KÖNYVSZEMLE ROKAY ZOLTÁN: Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) élete és műve Lux Color Printing, Óbecse 2013 Két Fichte-jubileum között járunk: 2012-ben születése 250. évfordulóját ünnepeltük, 2014-ben pedig halála második centenáriumáról emlékezhetünk majd meg. E két dátum, illetve a Bajor Tudományos Akadémia által gondozott összkiadás utolsó, 42. kötetének a megjelenése lehetővé teszi, hogy a nagy korszakok határán élő s a későbbi nemzedékekre oly jelentős hatást gyakorló német bölcselőt mélyebbre hatóan, új adatok és tények tükrében közelítse meg a filozófiatörténeti kutatás, igyekezve összképet nyújtani a már elérhető, korábban nyomtatásban nem megjelentetett kéziratok (prédikációk, levelezések, kisebb írások és töredékek) alapján. Rokay Zoltán professzor új kötete, amelyben Fichte életútját s egyben gondolkodásának fejlődését ismerteti, támaszkodik a nemzetközi vizsgálódások eredményeire. Irodalomjegyzéke nem csak a Szerző olvasottságát és jártasságát dicséri, de megmutatja, hogy ma is élénk érdeklődés kíséri a Fichte-kutatást. A kötet három fő részre oszlik. Az elsőben (6—56) kronológiai rendben megírt életrajzot találunk. Gördülékeny, választékos és olykor a finom s kimért humort sem nélkülöző stílusa lehetővé teszi, hogy ne csak a szakkérdésekben jártas emberfő, de minden érdeklődő haszonnal forgassa e könyvet, megismerve nem csak egy embernek, de egy egész kornak a „biográfiáját”. Mindehhez kapcsolódik még egy rövid, a legfontosabb dátumokat rögzítő időrendi áttekintés (57—60). A második fő részt a képek teszik ki (65-101). A számos fényképen megelevenednek előttünk Fichte életútjának állomásai, a kortársak, az uralkodó viszonyok (pl. egy életvidám kép mutatja be a jénai egyetemisták mindennapjait). Emellett megtalálhatjuk itt Fichte és pályatársai legfontosabb írásainak eredeti borítólapjait - van közöttük olyan, amely Rokay professzor magánkönyvtárából került átemelésre e fotószekcióba. A harmadik rész a Függelék címet viseli (103—156). E megnevezés félrevezető lehet, ha úgy véljük, a függelékben mindig a kevésbé fontos dolgok találnak helyet. Itt a Szerző három, eddig magyarul kiadatlan Fichte-textust közöl. Az első egy igen korai írás, 1780-ban — annak a dolgozatnak a szövege, amellyel a fiatal diák lezárta a Naumburg- közeli Schulpfortén (talán emelt szintű humán gimnáziumként azonosíthatnánk be) végzett tanulmányait (ezt követően kezdte meg felsőfokú stúdiumait a jénai egyetemen). Az értekezés címe: A költészet és a szónoklattan szabályainak helyes használatáról. Megfigyelhetjük, hogy a retorika iránti érdeklődés miként keretezi a pályára induló s az annak utolsó szakaszára érkező Fichte életét. A második szöveg valójában egy prédikáció az angyali üdvözlet ünnepére (március 25.), amely 1786-ban hangzott el - a Bajor Akadémia összkiadásában látott először nyomtatásban napvilágot. A harmadik szintén prédikáció, mégpedig a Lk 22,14—15-ről — e textus 1791-ben íródott, de csak a filozófus halála után, fia által került nyomdába. A két prédikációs hasznos lehet, hogyha közelebbről meg szeretnénk ismerni e sajátos gondolkodó hithez való viszonyát. így megérthetjük, 232
