Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - DOKUMENTUM - Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum
DOKUMENTUM Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum Krisztus és az egyház szövetségének hatékony jele. Mivel jelzi és közvetíti a szövetségi kegyelmet, ezért a megkereszteltek közötti házasság szentség. Az egyház hagyományának tanúsága Az egyházatyák és zsinatok fontos tanúságot jelentenek az egyház álláspontjának kialakulásáról. Az atyák számára a Biblia kijelentései ebben a témában kötelező érvényűek. Elvetik az állami válási törvényeket, mert azok összeegyeztethetetlenek Jézus tanításával. Az egyházatyák az evangélium iránti engedelmességből elvetik a válást és az újraházaso- dást. Ebben a kérdésben teljesen egyöntetű a tanúságtételük. A patrisztikus időkben az elvált és újraházasodott híveket nem engedték szentségekhez járulni akkor sem, ha penitenciát tartottak. Néhány patrisztikus szövegből azonban úgy tűnik, hogy a visszaéléseket nem mindig orvosolták következetesen, és időről időre keresték a pasztorális megoldást a határesetekben, gyógyít Sok helyen később nagyobb kompromisszumok történtek, elsősorban az egyház és az állam fokozódó, kölcsönös függősége miatt. Keleten — különösen a Péter székétől való elszakadás után — növekedett ez a engedékeny gyakorlat. Manapság az ortodox egyházban igen sok válási okot elismernek, pasztorális szelídséggel indokolva a nehéz eseteket, és lehetőséget nyitnak - bűnbánati jelleggel - egy második, sőt, harmadik házasságra is. Ezt a gyakorlatot nem lehet Isten akaratával kiengesztelni, hiszen azt Jézus egyértelműen kifejezte, amikor a házasság felbonthatatlanságáról beszélt. Ugyanakkor ez az öku- menizmus területén nem lebecsülendő ez a probléma, tendencia Nyugaton a Gergely-féle reform szállt szembe ezekkel az engedékeny törekvésekkel, és adott új ösztönzést az írások és az egyházatyák eredeti értelmezésének. A katolikus egyház teljes mértékben védi a házasság felbonthatatlanságát, akkor is, ha ez nagy áldozatokba, sőt szenvedésbe kerül. Az angol egyházszakadás nem tanításbeli tévedés miatt jött létre, hanem mert Péter utóda, Jézus kijelentéseinek engedelmeskedve, nem járulhatott hozzá VIII. Henrik házasságának a felbontásához A Trentói Zsinat megerősítette a szentségi házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítást, és kifejtette, hogy ez megegyezik az evangélium tanításával, (vö. DH 1807). Olykor azt állítják, hogy az egyház elnézte Kelet gyakorlatát. De ez nem igaz. Az egyház- jogászok állandóan visszaélésnek nevezték ezt. S az is tény, hogy amennyiben egy ortodox csoport katolikussá akart válni, alá kellett írnia, hogy elismeri, hogy lehetetlen a második, illetve a harmadik házasság. A II. Vatikáni Zsinat a Gaudium et spes pasztorális konstitúcióban a házasságról alapvető teológiai és spirituális tanítást ad, s ez a házasság felbonthatatlanságát kifejezetten és egyértelműen kijelentette. „A házasság értelme a mindent átölelő élet- és szeretetközösség, a test és lélek közössége afétfi és nő között, akik kölcsönösen, teljesen átadják önmagukat a másiknak. A személy szabad aktusa, a kölcsönös elfogadás hozza létre a tartós, isteni rendelésen alapuló intézményt, melynek célja a jegyesek és utódaik java, s mely többé nem függ az emberi önkénytől.” A két személy közötti kölcsönös önelajándékozás, ez a bensőséges intimitás, és a gyermekek java feltételezi a jegyesek teljes hűségét, és a felbonthatatlan egységet közöttük.” (GS 48) Isten a szentségen keresztül sajátos kegyelmet ad a jegyeseknek. „Ahogyan Isten az Ószövetségben népének a szeretet és hűség szövetségén keresztül nyilatkoztatta ki magát, úgy most, az ember Megváltója és az egyház a házasság szentségén át lép be a keresztények házasságába. Velük marad úgy, ahogyan szerette egyházát, és átadta magát az egyházért. így kell a házastársaknak is örökös hűséggel és kölcsönös önátadással szeretniük...” A szentség felbonthatatlansága által új 222
