Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Lacan, Marc-François: A hit antropológiai struktúrája
MARC-FRANQOIS LACAN A hit antropológiai struktúrája nyeg”-nek is lehetne fordítani, ám a pusztán öt újszövetségi előfordulása közül háromszor (Zsid 3,14; 2Kor 9,4; 11,17) biztosan az a jelentése, amit a Zsid 11,1 számára meghatároztunk: reménységet adó „szilárdság”. A második szó, az elenkhosz, amely az Újszövetségben csak itt szerepel, jelenthet „bizonyítékot”, amely nyilvánvalóvá tesz valamit, vagy „jelet”, amely rámutat valamire. Azért a második jelentést választottuk, mert az elsőt nem találtuk megfelelőnek Isten és az ő láthatatlan jelenléte vonatkozásában: ebben a szövegösszefüggésben nincs helye bizonyításnak. A hit aktusa rámutathat annak az aktív jelenlétére, aki szavával ezt a hitaktust előhívja: e jelenlétnek a hívő ember tanúja is. A hit aktusának közvetítő szerepéről beszéltem és tanúskodtam. Ez az aktus az alapelve annak a kapcsolatnak, amely létrejön az „én” és valaki más között, amikor ez az én rábízza magát a másikra, ez a másik pedig beszélve hozzá feltárja magát neki. E kapcsolatnak növekedés lesz a gyümölcse. Mindez egy élettörténetben megy végbe. A hívés szabad aktusa meghatározott történelmi időben megy végbe, ezért ki kell állnia az idő próbáját. A hívésnek ki kell tartania, de nem úgy, hogy megismétlődik, hanem megújul: kiállandó próbáról van szó. Mert másoknak új és új hívásait kell szünet nélkül meghallanom, melyekre új hívéssel kell válaszolnom. így jönnek létre kapcsolatok, melyeknek köszönhetően megnyílók mások felé; figyelek másokra, akik kommunikálni szeretnének velem, és várakozom a mindkettőnk által keresett közösségre. A hitaktus ezen emberi tapasztalatában és a hit közvetítő hatékonyságában van az alapja az egészen Másikban való hitaktusnak, amikor az ő szava megszólít. Ez a szó ténylegesen egy embernek a szava, aki közvetítő az emberek és az egészen Másik között; olyan ember szava, aki az emberek számára hitük modellje s egyben hitük forrása is lesz. Végül olyan ember is, akiben hinni kell. Azt szeretném hangsúlyozni ezzel, hogy a hit aktusa egy emberi aktus, amely nem tud megnyitni bennünket Isten felé anélkül, hogy az emberek leié ne nyitna meg bennünket. Egy utolsó megjegyzés, mely a Jézusban való hitre vonatkozik. Nüsszai Szent Gergelytől szeretném kölcsönözm. Ha a hit várakozás és figyelem, akkor Jézusban hinni azt jelenti, hogy váijuk az ő eljövetelét, és azt az életközösséget, amelyet ez az eljövetel megvalósít az emberek és Isten között; Jézusban hinni azt is jelenti, hogy figyelünk az ő mostani láthatatlan jelenlétére is, amelyet megígért azoknak, akik hisznek benne. Ez a jelenlét azonban egy mostani eljövetel által valósul meg, amely élővé telezi Jézus végső eljövetelét. És ez az, amire Nüsszai Szent Gergely emlékeztet minket: Erkhetai ho aei pawn — „Jön, aki mindig jelenlévő.” Kívánom, hogy hitünk ebben a „mindig jelenlévőben” tegyen közvetítőjévé minket mindig új érkezésének a mai emberekben. (Tőzsér Endre SP fordítása) 218
