Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Puskás Attila: A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton
A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton PUSKÁS ATTILA A TRIENTI ZSINAT ALAPVETŐ DOGMATIKAI CÉLKITŰZÉSE1 A Tnenti zsinat a reformáció kihívásaira kétféle módon kívánt válaszolni. Egyfelől az eretnek nézeteket akarta kigyomlálni és a keresztény hit tanítását kötelező érvénnyel megfogalmazni. Másfelől feltett szándéka volt az egész Egyház, a papság és a hívő nép megreformálása.2 Amint a zsinat történetéből és a zsinati dekrétumokból jól látszik, e kettős célkitűzés egymással szorosan karöltve valósult meg, hiszen minden zsinati ülésszakon párhuzamosan együtt tárgyaltak dogmatikai és reformkérdéseket, fogadtak el dogmatikai és reformhatározatokat.3 A tévtanokat elutasító doctrina fdei meghatározásától és az egyházi élet átfogó reformjától együtt remélték az Egyház egységének és békéjének biztosítását. A Luther által elindított reformáció középpontjában a megigazulás kérdése állott. A wittenbergi reformátor minden egyházi tanítás és az egész egyházi élet legfelső zsinór- mértékének tekintette a bűnös ember Isten kegyelme általi megigazításának hittételét.4 A római egyház tanításában és gyakorlatában ennek a középponti hittartalomnak az eltorzítását és meghamisítását látta, melyet a „Werkgerechtigkeit” kifejezéssel jellemzett. E pápista felfogással szembeszállva a háromszoros „egyedül” - sola gratia, sola fides, solus Christus - jelszavával írta le a megigazulás eseményének természetét. A lutheri teológia nagy témái a megigazulás eseményének középpontja körül rendeződnek el. Az elbukott és a bűn fogságába jutott ember (teológiai antropológia) a Krisztus megváltásából (szó- tériológia, krisztológia) fakadó isteni megbocsátást és örök életet ígérő evangéliumot (az isteni ige teológiája) a Szentlélek belső ösztönzésére bűnbánattal és hittel elfogadva igazzá lesz Isten előtt (kegyelemtan). A megigazító hitet a szentségi jelek táplálják és élesztik benne (szentségtan), és a jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie személyes életében 1 A Trienti zsinat megkezdéséről szóló első zsinati dekrétum a következő célkitűzéseket határozza meg: a Szentháromság dicséretére a keresztény hit és vallás növelése és felemelése, az eretnekségek kigyomlálása, az Egyház egysége és békéje, a klérus és a keresztény nép megreformálása valamint a keresztény név ellenségeinek legyőzése. Vö. Decretum de inchoando concilio (1545.12.13.), in Dekrete der ökumenischen Konzilien (hrsg. Wohlmuth, J.) — Conciliorum Oecumenicorum Decreta (ed. Alberigo, G.), Bd 3., Schöningh, Paderborn-München-Wien-Zürich 2002, 660,5. (A továbbiakban: COD). A keresztény név ellenségein minden valószínűség szerint az európai kereszténységet fenyegető, Magyarország jelentős részét ekkora már meghódító törököket kell értenünk. A Confessio Augustana szóhasználata alapján, „a török a keresztyén név és vallás e legádázabb, örökös és régi ellensége” (CA Előszó, 1), egyértelműnek látszik a kifejezésnek ez a jelentése. Vö. Ágostai hitvallás. A Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratai, 2., (szerk. Reuss A.), Luther Kiadó, Budapest 2008, 15. A zsinat politikai jelentőségének a tudata fogalmazódik meg itt, ami főként V. Károly német-római császár és Ferdinánd cseh és magyar király elvárása volt a zsinattól. Ha a tévtanítások kigyomlálásával és az egyházi élet reformjával helyreállítható a keresztények egysége és békéje, akkor lehet kellő ereje az egységes kereszténységnek győzedelmeskedni a hódító törökség felett. 2 Ugyanez a kettős célkitűzés fogalmazódott meg a második ülésen (1546. 1. 7.), mely arról rendelkezett, hogy a zsinati résztevőknek milyen magatartást kell tanúsítaniuk a megbeszéléseken és milyen szellemben kell tanácskozniuk. A herezisek árnyékának elűzésével a katolikus igazság fényének kell felragyognia és mindannak meg kell újulnia, mely megújulásra szorul. „... sollicitudo et intentio sit, ut propulsatis haeresum tenebris (quae per tot annos operuerunt terram) catholicae veritatis lux (lesu Christo, qui vera lux est, annuente), candor puritasque refulgeat et ea, quae reformatione egent, reformentur”. COD 661,15. 3 Vö. JEDIN, H., Geschichte des Konzils von Trient. Bd II., Erste Trienter Tagimgsperiode (1545/47), Herder, Freiburg 1957, 23-29. 4 „Articulus iustificationis est magister et princeps, dominus, rector et iudex super omnia genera doctrinarum, qui conservat et gubernat omnem doctrinam ecclesiasticam et erigit conscientiam nostram coram Deo. Sine hoc articulo mundus est plane mors et tenebrae.” WA 39 I, 205,2. „Isto articulo stante stat Ecclesia, mente mit Ecclesia” WA 40 III, 352,3. 181
