Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
KUMINETZ GÉZA Pauter Ákos pedagógiai eszméi mint adottságokat, akár pedig úgy, mint eszményeket. A világnézetnek kell tehát biztosítania a tanterv egységét.43 Végeredményben „a kultúrát az új nemzedékbe csak úgy olthatjuk bele, ha e munkánkat mindig és mindenben egyúttal a világnézetnek is folytatólagos és állandó átadása kíséri. ... Mert hiszen ... midőn ... az igazság, a fejlődés, a kötelesség és a szépség fogalmait kialakítjuk, voltaképpen a helyes eszmények kultuszát honosítjuk meg. ... A nevelés célja is voltaképpen nem egyéb, mint a helyes eszmények szolgálatára való készséget kifejlesztem mindazokban, kikben az még hiányzik. Úgy, hogy ... helyesen, intenzíven és minden oldalulag nevelni nem tesz egyebet, mint az általunk elérhető legigazabb világnézetet kialakítani az új nemzedék tudatában”.44 Oktatásszervezési felfogása: A nevelésnek és oktatásnak is megvan a maga sajátos intézményrendszere, illetve politikája, amit szintén valamiképp az ép világnézetnek kell animálnia. A koedukált nevelés kérdése: Kívánatosnak tartja a serdülés ideje alatt a koedukáció mellőzését, mivel ebben a korban másként nevelendő a nő és a férfi az eltérő psziché miatt. A nők nevelése: Minden olyan szellemi tevékenységre alkalmasnak tartja a nőket, mely feladatokat rendszerint férfiak végeznek, de kívánatosabbnak látja a nőt anyai és családot összetartói szerepben. A férfiakéhoz hasonló tevékenységet akkor tart jónak nő részéről, ha azt sajátos hivatástudat vezérli. Az iskolarendszer és az egyes iskolák sajátos feladatai: Az iskolának világnézetileg is egységesnek kell lennie, ez adja az egységes nevelési és tanítási magatartás végső immanens hátterét, alapját. Ebből a szempontból bizonyos előnyt jelent a felekezeti iskola.45 Alaposabban tanulmányozta Pauler a gimnáziumnak, mint iskolatípusnak a történetét. Ezt az intézményt történetének első korszakában az antik művelődés utánzásának eszméje éltette. A második korszakában új humanisztikus gimnáziummá alakult át, melynek fő célja immár nem antik szónokok, hanem az ifjú lélek nemesedése, erkölcsi és művészi képzése volt, amit a klasszikus tanulmányok elsajátítása érlelt. Ez volt a kapocs az antik világgal. Az antik világ szellemi örökségének birtokba vétele révén nemcsak kifejlődik ajellem, az elme és az ízlés, hanem gyökérszerű történelmi műveltséget ad. Miért is képes és képesít erre az ókori kultúra alapos ismerete? Azért, mert „nincs oly tudományos alapfogalmunk, melyet nem a görög szellemnek köszönnénk, aminő az anyag, szellem, erő, ok, okozat, tudomány, filozófia, elmélet, következtetés, módszer, indukció, dedukció, stb. És nincs államelméletünknek oly mozzanata, melyet a görög bölcseleti gondolkodáson felépülő római jog ne színezne. ... Az így értett klasszikus műveltséget azonban csak az a gimnázium adhatja meg, amely nemcsak Platónt, de Arisztotelészt is, nemcsak Tacituszt, de az antik és a keresztény világ nagy összekapcsolóját: Szent Ágostont is engedi hatni a zsenge lélekre”.46 Tehát az új humanisztikus gimnázium régi célkitűzése mellé oda kell állítani a történelmi gimnázium eszméjét, mely a formális személyiségfejlesztéssel együtt komoly történeti öntudatot is ad növendékeinek. Ennek az intézménynek eleve az elitképzés volt a célja, vagyis olyan életvitelre készített fel, 43 Vö. Pauler, Á., Didaktika (egyetemi előadások után lejegyezte Varga Sándor Frigyes), Budapest 1931, 51. 44 Vö. Pauler, Á., A világnézet tanítása, in Magyar Paedagogia (1909) 278; lásd még Pauler, Á., Az ethikai megismerés természete, Budapest 1907, 197. 45 Vö. Pauler, A., Didaktika (egyetemi előadások után lejegyezte Varga Sándor Frigyes), Budapest 1931, 52. 46 Vö. Pauler, Á., A klasszikus műveltség értéke, in Egyetemes Philologiai Közlöny (1933), 4. 166
