Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Szegények és szegénység Lukács evangéliumában
Szegények és szegénység Lukács evangéliumában KOCSIS IMRE tot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen.” (9,3) „Ne vigyetek se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.” (10,4)13 A tiltások radikalitása szembetűnő. Nem szabad, hogy az anyagi javak iránti gond lekösse a tanítványok figyelmét. Életüket és az életük fenntartásához szükséges feltételek biztosítását Isten gondviselésére kell bízniuk. Az isteni gondviselésre a szövegek azáltal utalnak, hogy kifejezésre juttatják: mindig lesznek nagylelkű emberek, akik Jézus tanítványát befogadják és ellátását biztosítják. Nagyon érdekes a 10,7 utolsó megjegyzése: „méltó a munkás a maga bérére”.14 Ahogy az igehirdető apostoltól elvárható, hogy szolgálata könnyebb teljesítése érdekében mondjon le a földi javakról, úgy ezen szolgálat haszonélvezőitől elvárható, hogy biztosítják az igehirdetők ellátását.15 Az utasítások értelmezésével kapcsolatban meg kell még említenünk a Lk 22,35-38 szakaszt, amelyben Jézus a szenvedése előtt hatályon kívül helyezi az imént idézett utasítások egy részét, ugyanis engedélyezi az erszény, a tarisznya és a saru használatát.16 Az exegéták általában azon a véleményen vannak, hogy a szakasz előttünk álló formáját — korábbi részhagyományok felhasználásával - Lukács alakította ki sajátos teológiai szemléletének megfelelően.17 Az evangélista felfogása szerint Jézus halálával új korszak kezdődött az apostolok számára. Az eddigi nyugodt, békés időszakot egy feszült, üldözésekkel teli kor követte. Az új helyzet új gyakorlatot igényel, illetve tesz lehetővé. Ebből következik, hogy a teljes szegénységre és igénytelenségre vonatkozó jézusi szavak az egyház idejében nem köteleznek többé, legalábbis nem abban a radikális formában, amelyet az Úr a közvetlen követőitől megkívánt. Ez persze nem zárja ki, hogy bizonyos esetekben karizmatikus módon ne nyerhetnének megvalósulást. De semmiképpen sem lehet a teljes szegénységet minden egyházi igehirdető — még kevésbé minden keresztény — számára abszolút normaként előírni. tanítvány küldetésének leírásakor (10,1-12) a Q-t vette alapul (vő. a Mt a 10,5—15-tel való rokonságot). Bizonytalan, hogy a hetvenkettő számot Lukács a forrásban találta-e már, vagy pedig ő maga iktatta be az elbeszélés elejére. A számadat feltehetőleg a tanítványok küldetésének egyetemes jellegére utal előre. A források és hagyománytörténet kérdésének bővebb kifejtése, valamint a hetvenkettes szám értelmezése megtalálható a kommentárokban. Magyar nyelven lásd: Kocsis, I., Lukács evangéliuma, SZÍT, Budapest 20072, 247-249. 13 Említésre méltó, hogy az őskeresztény hagyomány a sarukra vonatkozólag nem teljesen egységes. A Mk 6,9-ben ugyanis Jézus megengedi a saruk viselését, a Mt 10,10-ben és a Lk 10,4-ben viszont megtiltja. Lehetséges, hogy Márk változata már az ősegyházi helyzetre való alkalmazás (enyhítés) eredménye. 14 Érdekes Máté változata (10,10): „Méltó a munkás a maga eledelére.” Több exegéta is úgy véli, hogy Máté volt az, aki a Q forrás szövegén változtatott. Vö. Fitzmyer, J. A., The Gospel According to Luke II (AB 28A), Doubleday, New York 1985, 848; BOVON, F., Lukas II, 46 (12. lábjegyzet). Óvatosabban nyilatkozik Marshall, 1 Η., The Gospel of Luke (NIGTC), Paternoster Press, Exeter 1978, 420. 15 A gondolat az apostoli levelekben is megjelenik: „Éppen így rendelte az Úr is azok számára, akik az evangéliumot hirdetik, hogy az evangéliumból éljenek” (lKor 9,14). „A tisztüket jól végző presbitereket kétszeres tiszteletre tartsák méltóknak... mert azt mondja az írás: »A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját« és: »Méltó a munkás a maga bérére«” (lTim 5,18). 16 A Lk 22,36-ban a „kard” is említést nyer, de ez a mozzanat, amely minden bizonnyal képletes értelmű, témánkat közvetlenül nem érinti. Magyarázatához a kommentárokon kívül vö. KOCSIS, I., Jézus és az erőszak, in Vigí- lia 72 (2007), 413-422, 420. 17 Vö. Fitzmyer, J. A., Luke II, 1429-1431; Eckey, W., Das Lukasevangelium II, Neukirchener, Neukirchen- Vluyn, 2004, 900-901; Bovon, F., Das Evangelium nach Lukas IV (EKK III/4), Neukirchener, Neukirchen- Vluyn 2009, 263 és 279-280. 137
