Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Gájer László: Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas (1888) enciklikája alapján
Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas enciklikája alapján GÁJER LÁSZLÓ Végül a pápa összefoglalóan az államról írt, és ebből fakadóan elemezte a keresztényeknek azt a kötelességét, hogy felelősen vegyenek részt az állam életében. Felfogása szerint az állam csak a nagyobb baj elkerülése, vagy a nagyobb jó elérése érdekében tolerálhat olyan dolgokat, amelyek ellenkeznek az igazság és az igazságosság elveivel. Önmagáért a rosszat eltűrni soha nem szabad. Az Egyház tökéletes társaság49, így önkormányzatában az államnak korlátoznia nem szabad. A két hatalom független, de együttműködésre kell törekedniük. Míg az Egyház az igazság hirdetésével segít megvalósítani a társadalmi békét, addig a polgári kormányzatnak támogatni kell az egyetlen, igaz vallás érvényre jutását.30 Ebből következik, hogy az Egyház és az állam teljes szétválasztása helytelen út.51 Éppen ezért az Egyház az egyes hívőktől elvárja a közügyekben való részvételt, hiszen ez az evangéliumból fakadó kötelességük is. Leó pápa ebben a körlevelében is megerősítette, hogy a demokrácia nincs ellentétben a keresztény tanítással mindaddig, amíg a demokratikus államforma megvalósítói elfogadják a hatalom eredetéről vallott keresztény tanítást.52 A keresztény demokráciaértelmezés elmélyüléséhez (elsősorban Itáliában és kevésbé Franciaországban) nagyban hozzá is járult a Leó pápa írásai alapján kialakuló gondolati újjáéledés.3' A törvényes hatalommal szembeni engedetlenséget az Egyház elveti, azonban bizonyos körülmények között megengedett lehet, hogy egy-egy nép a saját függetlenségéért harcoljon, feltéve, hogy ezzel nem sérti meg az igazságosságot. 5. KÖVETKEZTETÉSEK Az emberi szabadság kérdése, mint létezésünk és gondolkodásunk egyik legnagyobb talánya, örök tárgya a katolikus teológiának is. XIII. Leó pápa ide vágó gondolatait azért tartom mértékadónak, mert a katolikus emberképet olyan módon foglalták össze az emberi szabadságról gondolkodva, hogy az ma is megállja a helyét. A keresztény filozófiai antropológia mindig is következetesen tanította az emberi akarat szabadságát és az ember személyvoltát, amely tetten érhető annak értelmes természetében és szabad akaratában. Az emben szabadságról gondolkodva a katolikus teológia folyamatosan a középutat kereste. Védte az ember szabadságát a determinizmustól és később azoktól a tanoktól, amelyek az embert pusztán a törzsfejlődés egy állomásának tartották, óvva az ember szabad döntését, és hangsúlyozva, hogy az szabad, és halhatatlan lelke lévén több, mint egy állat. * 49 50 51 52 53 szabadsága, amely sokkal inkább megvédi az emberi személy méltóságát, mint bármilyen'erőszak és kényszer.” Libertas, 249. 49 Vő. néhány korabeli kézikönyv meghatározásával: „Societas est multitudo hominum ea ratione coeuntium, ut collatis viribus media sibi comparent ad certum communemque finem assequendum: perfecta autem ea dici debet, quae est in se completa, adeoque media ad suum finem obtinendum sufficientia in semetipsa habet.” TARQUINI, C., Imis ecclesiastici publici, Ex typographia poliglotta, S. C. De Propaganda Fide, Roma 1894, 3-4. Valamint: „Societas perfecta est persona moralis iure suo, sue habet personalitatem independenter a legislatoris humani dispositione. Persona moralis est ens iuridicum, consideratum, ut in se subsistens, cui videlicet competat suum esse et operari tamquam legitimum iuris subiectum.” OTTAVIANI, A., Institutiones luris Publici Ecclesiastici Typis Polyglottis Vaticanis, Vatican 1935, 65., vö. továbbá Maroto, P., Institutiones luris Canonici I, Roma 1919-21, 458. 50 „... az államnak egyetlen vallást kell követnie, így szükséges, hogy azt kövesse, amelyik egyedül igaz, és ezt nem nehéz felismerni.” Libertas, 245. 51 Vö. MURRAY, J., C., Leo XIII: Separation of Church and State, in Theological Studies 14 (1953) 188. 52 „Önmagában nem tilos egyetlen államforma sem, ami a kormányzást a nép részvételével képzeli el mindaddig, amíg megőrzi a közhatalom eredetéről és gyakorlásáról szóló katolikus tanítást.” Libertas, 253. 53 Vö. Scoppola, P., Chiesa e democrazia, 172. 131
