Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE / KÖNYVEK JOHANN GOTTLIEB FICHTE SZÜLETÉSÉNEK 250. (2012) ÉS HALÁLÁNAK 200. (2014) ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Ferenczy Rita: Folia Theologica et Canonica I (23/15)
köszönhetően. A nagyon gyorsan nemzetközi elismertséget szerzett folyóirat szerkezetének állandó önálló egységét képezte a Kánonjogi Posztgraduális Intézet évente megrendezésre kerülő nemzetközi kánonjogi konferenciájának az anyaga; valamint a Szabó Péter precíz munkáját dicsérő keleti kánonjogi bibliográfia. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai és kánonjogi kutatásai és doktori képzése közös, Hittudományi Doktori Iskola keretében működik jelenleg, amelyen belül önállóan került állami akkreditációra a két Szentszék által elismert licencia és doktori curriculum, mint teológiai, és mint kánonjogi program. Ez a szoros kapcsolat és a szenttudományok művelésére hangsúlyosan igaz interdiszciplinaritás kézenfekvőén indokolta a két kiemelkedő megbecsülést, nemzetközi szerkesztőbizottságot és nemzetközi szakmai referáltságot élvező folyóirat egyesítését. Az új folyóirat Folia Theologica et Canonica cím alatt közös jogutódja a két korábbi periodikának. Ezt jelzi a római szám mellett zárójelben szereplő két arab szám, melyek közül az első a Folia Theologica esedékes kötetszámát, második pedig a Folia Canonica kötetszámát jelöli. Az egyesített folyóirat igyekezett minden olyan értéket és hagyományt megtartani, amely a jogelőd periodikákban kikristályosodott; úgy, hogy egyúttal lehetőleg még inkább erősödjön a kötet tudományos értéke. Ezt mutatja az elkülönülő teológiai és kánonjogi szekció önálló nemzetközi szerkesztőbizottsága és tanácsadói testületé (vö. 2). A kötet méretét tekintve követi a Folia Canonica-t, de más borító-tipográfiával. A borító maga is utal a kettős szerkesztésre azáltal, hogy mind a Hittudományi Kar hagyományos címere, mind a Kánonjogi Posztgraduális Intézet címere megtalálható rajta, kiegészülve a kiadó Szent István Társulat címerével. A folyóirat két fő részre tagolódik: Sacra Theologia (9—127) és Ius Canonicum (129—278), melyeken belül a szerzők neve szerinti alfabetikus rendben olvashatók a tanulmányok. Ezt a kánonjogi szekción belül egy alegység töri meg, a Folia Canonica-ban is önálló részt képviselő éves nemzetközi budapesti kánonjogi konferencia előadásai aktáinak korpusza (197—278). A recenziók mindkét korábbi folyóirat tudományos arculatához hozzátartoztak, így azok közösen helyezkednek el a tematikus fő részek után (279—293). A „Notitiae” a Folia Theologica klasszikus fejezete volt, amelyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és annak Hittudományi Kara életében bekövetkezett legfontosabb szervezeti és személyi változások, valamint az új teológiai és kánonjogi doktorok (disszertációjuk címével együtt), továbbá a habilitációt elnyertek neve szerepelt, latinul. Ez a tradíció megmaradt az új folyóiratban is (295— 296). Befejezésül olvasható a cserefolyóiratok listája, amely különösen is jól mutatja azt a szakmai hírnevet és megbecsülést, amelyre a két periodika fokozatosan szert tett (297- 299). A felsorolásból kitűnik, hogy a tartalmi gazdagság egyedül a nemzetközi keleti kánonjogi bibliográfiával lett szegényebb. Ennek oka éppen a teológia és kánonjog területének a folyóiraton belüli arányossága, amelyet minden bizonnyal megbontott volna egy pusztán kánonjogi bibliográfia; míg a nyugati és keleti teológia területén megszületett publikációkat világviszonylatban éves szinten feldolgozó bibliográfiával történő kiegészítés a folyóirat eredeti jellegét veszélyeztette volna. Ezért döntöttek úgy a szerkesztők, hogy a keleti kánonjogi bibliográfia méltó formában, a továbbiakban az Athanasiana görögkatolikus folyóiratban kerül publikálásra. A régi — új Folia Theologica et Canonica első számát Erdő Péter bíborosnak, a PPKE nagykancellárjának a köszöntője vezeti be, latin nyelven (5—6). A kötetet tanulmányukkal megtisztelték Kránitz Mihály (Theology of inculturation among churches at the beginning of the 21th century and the role of the Catholic Theological Institutions [11—17]); Kuminetz Géza (Die Tugend des Gehorsams als Grundlage des klerischen das Heißt des kanonischen Gehorsams [19—65]; Alcune osservazioni sulla vocazione, sul sacerdozio e sulla formazione al sacerKÖNYVSZEMLE 119
