Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Török Csaba: Vízió és valóság
Vízió és valóság (Studia Theologica Budapestinensia 35) (szerk. Dobos K. D.—Fodor Gy.) Új Ember—Márton Áron, Budapest 2011 2010. október 28-29-én került sor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen A dialógus sodrában címmel rendezett zsidó—keresztény konferenciára, amelynek előadási immár nyomtatásban is elérhetővé váltak a Hittudományi Kar tanulmánysorozatában. A tíz szekcióban lezajlott tudományos esemény kettős, történeti és teológiai koordinátarendszerben vizsgálta a zsidóság és a kereszténység egymáshoz való viszonyát, a történet- és hittudomány, valamint a (vallás)bölcselet jelentős magyar kutatóit vonva be a munkálatokba. A harmincegy előadásból huszonkilenc került be a Vízió és valóság címet viselő konferenciakötetbe, kiegészülve egy harmincadikkal, amely élőszóban nem hangzott el. Az anyag négy tematikus részre lett osztva. Az első rész (Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei) szisztematikus alapot nyújt a két vallás közötti viszony vizsgálatához. Korántsem egyszerű a megfelelő fundamentum lefektetése, hiszen már a vallásközi párbeszéd fogalma is tisztázásra szorul (Tatár György), s a két fél közötti mediáció számos kérdést vet fel (Nagypál Szabolcs). Új elemként a születő kognitív vallástudomány szempontjai is bemutatásra kerülnek (Bíró Tamás). Értékes Novák Attila írása a hagyománynak és az emlékezésnek a párbeszédben betöltött szerepéről. A második rész (Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése) a biblikus tudományok felől közelít a témához. Megjelennek itt olyan írások, amelyek egyes bibliai személyek, illetve szövegek zsidó és keresztény értelmezéseit vetik egybe (Karasz- szon István, Urbán Ilona Anna, Lőrik Levente, Tamási Balázs), vagy bibliamagyarázati kérdéseket vizsgálnak. E téren különösen is fontos szemügyre venni azt a módot, ahogyan az Újszövetség, kiemelten Jézus és az evangéliumok, viszonyulnak a zsidó szent iratokhoz, idézik vagy (újra)értelmezik azokat (Vajda Károly, Tarjányi Zoltán, Benyik György). Vattamány Gyula nehéz feladatra vállalkozva azt elemzi, hogy a zsidóság miként diabolizálódik az Újszövetségben, illetve egyes, ilyen irányba hatni látszó szentírási szakaszok milyen exegetikai lehetőségeket mutatnak fel. Természetesen az a kérdés is idetartozik, hogy a szentírási hittartalom mi módon nyer befogadást napjainkban, úgy egy kommentár (Koltai Kornélia), mint egy zsidó bibliafordítás (Balogh Katalin) révén. A harmadik rész (Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig) a történeti kutatások eredményeiről ad számot. Előkerülnek az első keresztény nemzedékek, a patrisztikus kor zsidósághoz való viszonyulásának a kérdésfelvetései (Dobos Károly Dániel, a kötet egyik szerkesztője, Geréby György, Somos Róbert, Perczel István, Kövér András), de emellett egy-egy konkrét témát a történeti fejlődés ívében is körüljárnak a tanulmányok (Szécsi József, Gábor György). Schöner Alfréd a toledói keresztény és zsidó szakrális épületek sajátos történetét vizsgálja, felmutatva a két vallás közötti kapcsolatok olykor meglepő fordulatait. Fa- binyi Tamás az iskanóti Júdás alakjához kapcsolódó antiszemita hangsúlyok kereszténységen belüli felbukkanását mutatja be, míg Bányai Viktória a zsidó felvilágosodás kora tankönyveinek keresztény-képét ismerteti. Gombocz Eszter a XX. századi magyar történelem egy sajátos elemére, a gyermekkor elpusztult zsidó (kultusz)helyeinek kapcsán az élő emlékezetre, a mindent átélő szemtanúk történeti tanúságának fontosságára hívja fel a figyelmet. KÖNYVSZEMLE 113
