Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége teológiai, kánonjogi és történeti szempontból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége... q. 12-ben (vő. pl. I q. 12 arts. 2-3),83 mind a Summa contra gentiles, III capp. 17—63-ban (vő. pl. Capp. LI; LIX; LXIII).84 Ehhez közelálló, dogmatikai kérdéseket vetettek fel egyes, a ferencesek közül kivált radikális irányzat, az ún. spirituálisok által vallott, teológiai nézetek. Lényegében ez indokolta azt a teijedelmes — és már korábban hivatkozott - utolsó határozatot (vö. Decr. 38), amely a ferences rend működésének, különösképpen a szegénységre vonatkozó előírások rendezésének volt szentelve. A radikális ferences spirituális mozgalom meghatározó szellemi példaképe Joachim á Fiore és a lelki (spirituális) egyházról vallott nézetei voltak. Ismert, hogy Joachim á Fiore (t 1202) Szentháromsággal kapcsolatos tévedéseit IV. Late- ráni Zsinat 1215-ben kifejezetten elítélte,85 de mivel a Szentszék véleményét korábban saját maga a szerző kérte ki írásairól, és előre jelezte, hogy követni fogja a legfőbb egyházi hatóság döntését, így az ítélet csak a kérdéses tévtanokra, nem pedig a volt ciszterci apát személyére és teljes életművére vonatkozott, akinek S. Giovanni in Fiorében alapított új rendi közösségét 1196-ban ismerte el a pápa.86 Mindezek ellenére — pár közösségük létezett egésszen a 15. századig - a pápa a Vienne-i Zsinat határozatát követően kétszer is elítélte őket. A zsinat kitért az egyházi beneficiumok birtoklására, melyekkel kapcsolatban határozottan rögzítette, hogy senkinek ne legyen két lelkipásztori feladathoz kapcsolt javadalma. A 33. határozat kellő szigorral említi meg a klerikusok elleni atrocitásoknak a büntethetőségét, amely válaszlépés a privilegium fori és az egyház immunitásának a világi hatóságok által történt rendszeres megsértésével szemben. Ismert, hogy a klerikusok a privilegium fori alapján mind peres, mind büntető ügyeikben az egyházi bíróságok joghatósága alá tartoztak, és ezáltal ki voltak véve a világi bíráskodás illetékességi köréből.87 A hosszú jogfejlődés folyamán, a római jog időszakától kezdve, lépésről lépésre kikristályosodott illetékességi kompetenciák határainak rögzítése biztosította az egyház tevékenységének 83 Thomas, Aquinas S., I q. 12 art. 2: [...] non enim fit visio in actu, nisi per hoc quod res visa quodammodo est in vidente. Et in rebus quidem corporalibus, apparet quod res visa non potest esse in vidente per suam essentiam, sed solum per suam similitudinem: sicut similitudo lapidis est in oculo, per quam fit visio in actu, non autem ipsa substantia lapidis. Si autem esset una et eadem res quae esset principium visivae virtutis, et quae esset res visa, oporteret videntem ab illa re et virtutem visivam habere, et formam per quam vderet. Summa Theologiae (Biblioteca de autores cristianos 77), I. Madrid 1951. 71-72. Vő. I q. 12 art. 3: [...] impossibile est Deum videri sensu visus, vel quocumque alio sensu aut potentia sensitivae partis. [...] Actus autem proportionatur ei cuius est actus. Unde nulla huiusmodi potentia potest se extendere ultra corporalia. (...) Unde nec sensu nec imaginatione videri potest, sed solo intellectu. Summa Theologiae, I. 73. 84 Thomas, Aquinas S., Cap. LI 2284 — Cum autem impossibile sit naturale desiderium esse, quod quidem esset si non esset possibile pervenire ad divinam substatntiam intelligendam, quod naturaliter omnes mentes desiderant; necesse est dicere quod possibile sit substantiam Dei videri per intellectum, et a substantiis intellectualibus separatis, et ab animabus nostris. Liber de Veritate Catholicae Fidei contra errores Infidelium seu Summa contra Gentiles III, Taurmi-Romae 1961, 69; vö. Cap. LIX 2347 - [...] Intellectus igitur qui per lumen divinum elevatur ad videndam Dei substantiam, multo magis eodem lumine perficitur ad omnia alia intelligenda quae sunt in rerum natura. Summa contra Gentiles III, 78; valamint: Cap. LXIII 2378 - Est enim quoddam desiderium hominis in- quantum intellectualis est, de cognitione veritatis: quod quidem desiderium homines prosequuntur per studium contemplativae vitae. Et hoc quidem manifeste in illa visione consummabitur, quando, per visionem Primae Veritatis, omnia quae intellectus naturaliter scire desiderat, ei innotescant [...]. Summa contra Gentiles, III. 83. 85 Vö. Robb, F., The Fourth Lateran Council’s Definition of Trinitarian Orthodoxy, in Journal of Ecclesiastical Flistory 48 (1997), 22—43. Mediaeval Commentaries on the Sentences of Peter Lombard. Current Research I (ed. Evans, G. R.), Leiden-Boston-Köln 2002, 508 (Friedman, R. L.). Peter Lombard, The Sentences, Book 1: The Mystery of the Trinity (Medieval Sources in Translation 42) (transl. and intr. by Silano, G.), Toronto 2007, xxix. 86 Cone. Lateranense IV, Const. 2 (COD 232—233); vö. Enchiridion symbolorum, definitionum et declarationum de rebus fide et morum (ed. Denzinger, H.-Schönmetzer, A.), Freiburg 19763'', 803-808. 87 Vö. THIREAU, J.-L., Introduction historique au droit, Paris 2001, 173. 104
