Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Erdő Péter: A templomok építésének püspöki engedélyezése
A templomok építésének püspöki engedélyezése ERDŐ PETER elutasította, hogy az adott templomban elérhető jövedelem kedvéért, pénzsóvárságból építsenek templomot. A püspököknek pedig szigorúan megtiltotta, hogy hozzájáruljanak a templom megépítéséhez és később felszenteljék azt, ha valaki azért akar építkezni, hogy aztán a nép templomi adományain osztozkodjon a klerikusokkal azon a címen, hogy az épületet a saját földjén hozta létre. Ugyanez a zsinat 5. kánonjában31 - egyébként Gelasius pápa egy 495/496-ban kelt és Gratianus Decretunúba ugyancsak felvett levelével32 összhangban - kimondja azt is, hogy csak akkor szabad megengedni az építkezést, ha előre biztosított, megfelelő anyagi alap (dós) van a templom jövendő szükségleteire. A XII—XIII. század fordulójától az egyházjogi gyakorlatban és a tudományos magyarázatban egyre inkább előtérbe kerülnek a dekretális-gyűjtemények, melyek rendre külön címet szentelnek a templomépítés témájának. IX. Gergely dekretális-gyűjtemé- nyében a III. könyv 48. címe szól erről a kérdésről (De ecclesiis aedificandis vel reparandis).33 Az előzetes püspöki engedélyezés szempontjai között - III. Sándor (1159-1181) pápa egy rendelkezése alapján,34 mely az 506-ban tartott Agdei Zsinat 21. kánonjának35 elvét követi - kiemeli, hogy a plébánia területén belül akkor lehet újabb templom építését engedélyezni, ha az anyaegyháztól igen nagy távolságban élő hívőknek erre szükségük van.36 Arra a kérdésre, hogy milyen népesnek kell lennie ennek a közösségnek ahhoz, hogy indokolt legyen számára templom építése, a kánonjogtudomány — ősi hagyomány alapján37 - azt válaszolja, hogy legalább tíz főből kell állnia.38 A nagy távolság ismérve lehet, ha télen a hívők a plébániatemplomba nem könnyen tudnak eljutni.39 40 Hostiensis új oratorium létesítését csoportosan együtt lakó leprások számára is indokoltnak tartja a meglévő templomok távolságától függetlenül.49 A virágzó középkor folyamán pontosabbá váltak a templommal és a hozzá hasonló szent helyekkel kapcsolatos fogalmak. IV. Sándor pápa egy 1256-ban kelt ügylevelében,41 melynek egy részletét közli az 1298-ban kiadott Liber Sextus is,42 kifejti, hogy kápolnát (cappella) és oratóriumot csak a helyi püspök beleegyezésével és tekintélyével lehet létesíteni. A korábbi kánoni hagyomány értelmében imaterem, házi magánáhítatra szolgáló 31 C. 1 q. 2 c. 1; ed. Friedberg I, 407-408. 32 C. 16 q. 7 c. 26; ed. Friedberg I, 807-808. 33 X 3.48; ed. Friedberg II, 652-654. Ennek a kérdésnek már az 1192-ben lezárt Compilatio prima is külön címet szentel (lComp 3.35). Vö. Kuttner, S. (moderante), Index titulorum decretalium ex collectionibus tam privatis quam publicis conscriptus, cura et studio Instituti Iuri Canonico Medii Aevi Perquirendo (Ius Romanum Medii Aevi, Subsidia II), Mediolani 1977, 88 (a „De edificandis ecclesiis” vagy fordított sorrendben a „De ecclesiis edi- ficandis” cím szerepel más gyűjteményekben is: Alan. 3.23; Gilb. 3.26; 2Comp. 3.26). 34 JL 13884 — Jaffé, Ph., Regesta Pontificum Romanorum db a. p. Ch. n. MCLXXXXVIII, cura Löwenfeld, S.-Kal- tenbrunner, F.-Ewald, P., I—II, 2Lipsiae 1881-1888 (úny. Graz 1956), nr. 13884. 35 D. 1 c. 35 de cons.; ed. Friedberg I, 1302. 36 X 3.48.3; ed. Friedberg II, 652—653. 37 Conc. Toletan. XVI (a. 693) c. 5 (C. 10 q. 3 c. 3; ed. Friedberg I, 623) előírja, hogy ne rendeljenek papot olyan templomba vagy kápolnába, melyhez tíz szolgánál, illetve egyházi adófizetőnél (mancipium) kevesebb ember tartozik; vö. Niermeyer, J. F., Mediae latinitatis lexicon minus, Leiden 1984, 633. 38 Lásd pl. Henricus de Segusio (Hostiensis), Summa, In X 3.48 (De ecclesiis aedificandis); ed. Lugduni 1537 (úny. Aalen 1962), fok 189ra („Si homines mutent se ad aliquem locum de nouo fundandum, dumtamen ibi sint X. homines habitantes”). 39 Uo. („Sed et si nimis distet ecclesia ita quod tempore hyemali non possunt parochiani de facili convenire”). 40 Uo. fol. 189ra-b („et leprosi simul habitantes possunt habere oratorium”). 41 Potthast 18117 = Pottitast, A., Regesta Pontificum Romanorum inde ab a. 1198 ad a. 1304, I—II, Berlin 1873— 1875, nr. 18117. 42 VI 5.7.4; ed. (a teljesebb szöveget is közölve) Friedberg II, 1082-1085. 5
