Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fil 2,6-11
A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fii 2,6-11 KOCSIS IMRE az önkiüresítésen és a másokért vállalt önfeláldozáson.”53 Önmagukban tekintve ezek a megjegyzések teljes mértékben helytállóak. Ennek ellenére az öntelt uralkodókra való hivatkozás nem elegendő ahhoz, hogy a himnusz hátterét kielégítően megvilágítsuk. A himnuszban nem egyszerűen földi hatalombirtoklóról — tehát emberi létezőről — van szó, aki nem él vissza helyzetével, hanem a preegzisztens Krisztusról, aki az emberré válása után semmilyen földi vagy politikai hatalmat sem igényel magának. A feltámadást követő uralom pedig transzcendens, s ezért nem viszonyítható igazán egyetlen földi hatalomgyakorló uralmához sem. A vallástörténeti kitekintés végkövetkeztetéseként elmondhatjuk: a himnusz nem vezethető le egyetlen ószövetségi vagy hellenista szövegből sem. Bár több, főleg ószövetségi motívum is felfedezhető benne — ami az ősegyház integráló képességét jelzi —, de létrejöttében mindenekelőtt a Krisztus istenségébe, megtestesülésébe és megdicsőülésébe vetett hitbeli meggyőződés játszott döntő szerepet. 4. A KRISZTUS-HIMNUSZ HELYE ÉS SZEREPE A FILIPPIEKNEK ÍRT LEVÉLBEN A himnusz egy parainetikus egységhez (1,27—2,18) tartozik, amelyben Pál a hiteles keresztény életre vonatkozólag ad buzdítást a Filippiben élő Krisztus-hívőknek.54 A szóban forgó szakasz szorosabb kapcsolatban a 2,1—5-tel áll, amelyet a himnusz Pál által szerkesztett bevezetésének tekinthetünk. A hangsúly a szeretet által megvalósuló egyetértésen és egységen van. E tekintetben különös nyomatékot kap az alázat: „Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségű ágyból, hanem mindenki alázattal tekintse a másikat maga fölött állónak” (3. V.). A mondat kulcsszava a ταπεινοφροσύνη (alázat). Voltaképp ez a főnév képezi a legfőbb kapcsolódási pontot a himnuszhoz, amelyben Krisztus alázatáról olvasunk. Ezt az összefüggést figyelembe véve néhány biblikus úgy látja, hogy Pál a himnuszt azért iktatta be erre a helyre, hogy Krisztus alázatos magatartását példaként állítsa olvasói elé.55 Ezt a szándékot aligha lehetne tagadni. A szöveg figyelmesebb vizsgálata után azonban arra kell következtetnünk, hogy többről van itt szó. Krisztus nem csupán példa, hanem a keresztény élet alapja. Az apostol szándékát illetően igen sokatmondó az 5. vers: τούτο φρονείτε έν ύμίν ό έν Χριστώ Ιησού. A mondat végéről hiányzik az ige, amelyet a fordításokban nyilván pótolni kell. A logika jelen idejű igeformát sugall, s ezért a „volt” igével való kiegészítés nem a legcélszerűbb megoldás.56 Inkább így kellene értelmezni a mondatot: „Arra törekedjetek egymás között, ami Krisztus Jézusban illendő.”57 Pál tehát arra buzdít, hogy a hívek életformája és egymás iránti magatartása feleljen meg a Krisztus jézusban való létüknek. „Az έν Χριστώ nemcsak Jézus kereszthalálának múltbeli üdveseményére vonatkozik, hanem arra a pneumatikus uralomra is, amelyet a feltámadt és felmagasztalt Megfeszített mint Úr már most a hívek felett gyakorol (vö. 2,1). így Jézus Krisztus engedelmes alázata, amely az Isten által megvalósított felmagasztalásához vezet, 53 Uo. 431. 54 A levél felépítéséhez és keletkezési körülményeihez vö. KOCSIS, I., Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába II, SZÍT, Budapest 2011, 101—110. 55 Pl. Lohmeyer, E., KyriosJesus, 13; Schulz, S., Neutestamentliche Ethik, Theologischer-Verlag, Zürich 1986, 363. 56 Az újabb magyar nyelvű bibliafordítások mindegyikében a „volt” („megvolt”) forma található. Ellenben kommentárjában Cserháti S. így fordít: „erre is (kell) a Krisztus Jézusban. ” A Filippibeliekhez írt levél, 84. 57 A φρονέω ige a gondolkodást és az akaratot egyaránt jelöli, s ezért a „törekedni” értelemben is fel lehet fogni. Varga, Zs, Újszövetségi görög-magyar szótár, 993. ŐGIA 2012/1-2 55
