Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Dávid Katalin: A Kereszt teológiai és ikonográfiai értelmezése az első évezredben
KÖNYVSZEMLE Ha egy pillanatra elrugaszkodunk az első évezredtől, és a tőle időben egyáltalán nem túl távoli francia templomépítészet gótikus székesegyházainak üvegablakait idézzük szemünk elé - elsődlegesen a chartres-i székesegyház üvegablakait, hiszen ezek élték túl a francia forradalom ilyen irányú rombolását -, akkor láthatjuk rajtuk azt a csodálatos hármasságot, amely minden korok keresztény embere számára tanítójelleggel bír. Ezeken a művészi képeken ott találjuk az ószövetségi eseményt mint előképet; az újszövetségi történést, ami az előkép beteljesülését kívánja kifejezni Krisztus eljövetelével; majd pedig a kortárs — az előzőekből következő — cselekedet meghatározó mozzanatának az ábrázolását, mintegy aláhúzva, hogy ez a Jézus Krisztus halála és feltámadása által, vére árán, létrejött új Izrael tagjainak a mindennapjait kell, hogy meghatározza. Dávid Katalin munkája ezekhez az üvegablakokhoz hasonlítható, hiszen megtaláljuk benne az erőteljes biblikus megalapozást (ó- és újszövetségi síkon egyaránt), valamint az azt elsőként értelmező pat- risztikus szerzők gondolatait és hatását az egyház korai életére, mindezzel írott forrásokon nyugvó teológiai hátteret nyújtva a kereszt jelentősége értelmezéséhez. Azonban megtaláljuk benne a kiváló művészettörténész megközelítését is, aki így az előbb vázolt forrásokat a kereszt ikonográfiájának elmélyültebb megértéséhez használja fel, olyan párhuzamokra hívva fel a figyelmet, amit csak a teológia — különös tekintettel az egyházatyák írásainak beható ismerete —, a történelem és a művészettörténet eszközrendszerének együttes és hiteles alkalmazása tehet lehetővé. Ezt a hitelességet azonban nem lehetséges elérni pusztán az előbb említett tudományterületek és ágak lexikális ismeretével; ehhez élő hitre van szüksége a mindezt felhasználónak. Ez kézzel foghatóan érzékelhető a Dávid Katalin által, egy élet munkája és tapasztalata alapján összeállított kötet minden lapján. Sőt, ez az, ami megadja az üvegablakok kapcsán említett harmadik pillér jelenlétét a műben, azaz a bemutatott jelentéstartalom feltárásával lehetővé teszi a XXI. századi posztmodern ember számára, az arról saját korszakában és személyes életében való elgondolkodást. Amikor a munka tartalmát elemezzük, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy milyen mihő hatotta át az első évezredet Európában, Eszak-Afrikában, Kis-Azsiában. Nyilvánvaló az I-VI. század mélyen vahásos felfogása, amely egyúttal hordozta a klasszikus görög-római kultúrát is. Azt se hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy milyen szoros műveltségi és intézménytörténeti kapcsolatok álltak fenn az izraelita vallás, a jeruzsálemi Templomban folyó kultusz (az ahhoz kapcsolódó funkciók és szabályok), valamint az „Isten Népe” önértelmezés és a keresztények életének apostoli időszaka között, amelynek közvetlen befolyásával szembesülhetünk az első évszázadok ókeresztény irodalmában. Itt szükséges felhívnunk a figyelmet a már korai középkorhoz tartozó VII. század időszakára, különös tekintettel az Északnyugat-Gahia területén működő kolostorokra és azok kéziratos állományára, mind a teológiai művek, gyakorlati egyházi kötetek; mind a klasszikus irodalmi, történelmi alkotások, illetve a jogi jellegű kohekciók másolása, összeállítása, sőt, illusztrálása tekintetében. Szeretnénk szintén felhívni a figyelmet a keresztény templomépítészetre, ezúttal a VIII-X. század kapcsán. Ezekből az építészeti emlékekből is egyértelműen visszatükröződik, amely oly egyszerűen jelenik meg az első két évszázadban, vagyis a Krisztus—kereszt—megváltás párhuzam. Nem pusztán temetési szimbólum tehát a kereszt az egyes keresztény sírokon, mellyel jelzik, hogy az elhunyt az Egyházhoz tartozott, hanem éppen azt fejezi ki, hogy ezen keresztül a meghalt és feltámadt Krisztushoz kapcsolódott, az Egyház neki ajánlotta az elhunytat, azaz a Megváltónak, a Szabadító- nak, egyszóval a feltámadás biztos és radikális elfogadását is magában foglalta. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha nem a temetői ábrázolásokat, hanem a templomok szerkezetét, a bennük található festészeti és körplasztikai alkotásokat vizsgáljuk. Maguk a templomok, a bennük található figurális ábrázolások - legyenek akár falfestmények, mozaikok, TEOLÓGIA 2012/3-4 253
