Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Török Csaba: Az értelem igénye - Miért van szüksége a teológiának a filozófiára?
TOROK CSABA Az értelem igénye - Miért van szüksége a teológiának a filozófiára? Krisztus mindenkiért meghalt, el kell viselnem a bölcsességet követelők (vö. lKor 1,22) kemény szavait, támadásait azzal a tudattal, hogy talán ezáltal vagyok képes valami módon szenvedni az üdvösség ügyéért. Nem könnyű feladat, mert végül ott állhatunk a tudományos közvélemény előtt úgy, mint egykoron Szent Pál az athéni Areopágoszon, kigúnyolva, vagy „majd holnap is”, vagy akár már ma sem „meghallgatva” (vö. ApCsel 17,32). Lehet, hogy látszólag kudarcot vallunk, de „néhányan azért csatlakozhatnak hozzánk” (vö. ApCsel 17,34). Egy biztos: hallgatni, megbántva visszahúzódni, elbújni nem szabad. Mivel ez így van, szükséges felkészítenünk magunkat az „értelmes számot adásra” (vö. lPét 3,15). A teológiának ezen a ponton igen nagy szüksége van a filozófiára, ugyanis ahhoz, hogy a válaszadásunk tényleg megfeleljen az értelmesség kritériumainak (még ha — mint a konkrét vita-példánk mutatta — ezt a másik fél nem is ismén el), szükségünk van a filozófiára, az alábbiak okán: — Tisztában kell lennünk a tudományok határaival, korlátáival és illetékességi körével.40 Ehhez viszont szükségünk van a tudományok tudományára, vagyis a filozófiára. — Ismernünk kell a szavak pontos jelentését, azok összefüggéseit. Erre nem leszünk képesek a filozófiai rendszeresség nélkül. — Ha érvelünk, érveinknek érveknek kell lenniük. Ez nem teljesülhet akkor, ha nem vagyunk tisztában a szükséges alapelvekkel és törvényekkel. Azaz alkalmaznunk kell a filozófiát (amely ráadásul segít majd az eltérő tudományok eltérő módszereinek és érvrendszereinek egymáshoz való viszonyításában is). — Ha a hitünket mint valós találkozást, „a saját életünk felől való bizonyosságot”41 akarjuk értelmesen feltárni, akkor tisztában kell lennünk a valóság természetével, az értelemre vonatkozó kérdés súlyával, mélységével és távlatával. Itt azonban megint csak a filozófiát kell alkalmaznunk, hisz egy résztudomány sem képes teljességében megragadni a valóságot, csakis a tudományok tudománya. Enélkül a teológia is a valóságredukció zsákutcájába sétálna be, miként az analitikus bölcselet egyes ágai. Ezek mellett még ki kell emelnünk egy nagyon fontos szempontot, amelynek a jelentősége személyes véleményünk szerint az elkövetkezendő évtizedek során (éppen az akuttá váló krízishelyzetek miatt) fel fog értékelődni. Ez pedig az a tény, hogy a klasszikus (kontinentális) filozófia mondhatni „született”, szükségszerű párbeszédpartnere a teológiának. Nem véletlen, hogy Brendel írása a teológiával együtt kiiktatja és temeti a bölcseletnek ezt az ágát. „. ..Rudolf Carnap ... rámutatott arra, hogy a metafizikának (a kontinentális filozófiának), kvázi a vallásnak nincs szerepe, illetékessége a kultúrában, mert megtévedt, szereptévesztésben lévő költőkről van szó”.42 Ugyanakkor — s ez erőteljesen mutatkozik — a kontinentális filozófia (akárcsak a teológia) nem szándékozik elhalálozni, sőt az új kulturális és társadalmi közegben mintha ismét erőre kapna. Ráadásul nagyon sok pozitív példa mutatja, hogy ez a bölcselet, ez a gondolkodásmód nyitott és alkalmas is a teológiával folytatott 40 Ez az alapelv természetesen azt is jelenti, hogy a résztudományok autonómiája nem csupán akkor sérül, amikor a vallás céljaira akarják felhasználni őket, hanem akkor is, amikor az ateizmus „szolgálóleányaivá” lesznek; vö. TÖRÖK B., Differenciálódó társadalom — változó egyház, in Vigilia 77 (2012/10), 740—746, 742k. Tanulmányában a szerző idézi Mérő Lászlót (p. 743): „...afelvilágosodás kori tudósoknak nagy erőfeszítések árán sikerült az istenhitüket teljesen elválasztaniuk a tudománytól, egy mai tudósnak kötelessége az ateizmusát is különválasztani tőle. A tudománynak ezekről a kérdésekről »hivatalból« nem lehet semmiféle mondanivalója” (MÉRŐ L., Maga itt a tánctanár? Pszichológia, moralitás, játék és tudomány, Tercium, Budapest 2007, 144). Az idézetben a tudomány sajátos értelemben szerepel (ld. fentebb Kampis megállapítását science és Wissenschaft kapcsán). 41 XVI. Benedek pápa, Porta fidei, nr. 7. 42 Brendel M., Fides et ratio, 1253. 248
