Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Török Csaba: Az értelem igénye - Miért van szüksége a teológiának a filozófiára?
ben vett összkép mint olyan megvalósíthatatlan, ugyanis a szintézis szükségszerűen olyan elvek mentén valósulhat meg, amelyek átjárást biztosítanak a szigorúan szétválasztani óhajtott emberi régiók között. A szintézis helyébe az egyre átfogóbb tudástelj esség (megválaszolunk minden nyitott kérdést), vagy (a pragmatizmus nyelvén szólva) a tudományok növekvő konvergenciája lép.28 A fentiek okán különítette el Aquinói Szent Tamás a tudományokban való jártasságot, okosságot a bölcsességtől.29 A tudománynál alapvető igény, hogy biztos megismerésen, tudáson alapuljon,30 ami által az ember a vizsgált dolgot saját oka alapján ismeri meg,31 s ezáltal képessé lesz az okokból, princípiumokból kiindulva feltárni a dolgok lefutását, ok-okozati láncolatát egészen a végkövetkeztetések levonásáig.32 Mindezzel valószínűleg bármely mai analitikus is egyetértene. A nagy különbséget abban leljük fel, hogy Tamás számára ez még nem minden, ez még kevés az emberi értelem számára. Ugyanis a tudás (tudomány) az értelemmel együtt belefoglaltatik a legnagyobba, a bölcsességbe.33 Ez mondhatni szintézisbe emeli a többit,34 hogy ezáltal mindent a végső okok és célok fényében szemlélhessen az ember.35 Még mielőtt bárki úgy vélné, hogy az Aquinói vallásosságot kényszerít az emberi tudásra, le kell szögeznünk: Tamás elkülöníti az értelmi bölcsességet (quae est virtus intellectualis), amely a princípiumok megértésében rejlik (intellectus principiorum), s természetes habitus; valanúnt a kegyelmi adományként felfogott hitbeli bölcsességet (quae est donum).36 37 Azaz a bölcsesség, a szintetikus (s nem pusztán analitikus) tudás nem egyszerűen a vallásos ember kategóriahatárokat sértő erőlködése, hanem természetes emberi igény a teljesebb megértésre — állíthatjuk az Aquinói alapján. Ezen a ponton válik igazán fájóvá a hiánya ennek a filozófiai hagyománynak. Fáj a dolgok mai rendjében, hisz szegényebb a gondolkodásuk, kevesebb a „valóságunk”; de még inkább fáj következményeiben, amelyek emberségünk, kultúránk, társadalmunk, egyéni és közösségi sorsunk szempontjából könnyedén veszélyessé válhatnak. Miért? Talán kiolvashatjuk Brendel Mátyás szavaiból: „ Társadalmunk fejlődése pedig manapság eljutott arra a fokra, hogy ilyen kérdésekre [ti. az élet értelmére vonatkozó kérdésekre — TCs.] az individualista, magabiztos többség nem is engedi, hogy akár a művészet, akár a vallás [vagyis az „érzelem-birodalom” alakzatai — TCs.] ráerőltesse a válaszát. A liberális ember nem válaszokat keres, hanem legfeljebb mintákat, és majd ő maga készít el egy mozaikot”.37 Ez a gondolkodásmód vagy utópia, vagy szélsőséges idealizmus, vagy valamiféle erőltetett emberi emancipáció kifejeződése (miért és mennyiben „ráerőltetés”, ha vannak stabil válaszok?), egy biztos: semmi esetre sem hordozza magában az emberi valóság reális ismeretét, azt a kompassziót, amelyet a létezés és minden létező ki kellene, hogy váltson az emberben. TÖRÖK CSABA Az értelem igénye - Miért van szüksége a teológiának a filozófiára? 28 Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ez a látásmód mennyiben tudományos nyelvezetben való testet öltése a kul- turáhs fejlődésideálnak (Fortschrittsideal), amely az újkor, de különösen a felvilágosodás kora óta áthatja Európát. 29 „Homo autem, secundum diversa cognita, habet diversas cognitiones, nam secundum quod cognoscit principia, dicitur habere intelligentiam; scientiam vero, secundum quod cognoscit conclusiones; sapientiam, secundum quod cognoscit causam altissimam; consilium vel prudentiam, secundum quod cognoscit agibilia” —TAMÁS, Aquinói Szt., Summa Theologiae, I, 14, 1 ad 2. 30 Tamás, Aquinói Szt., De veritate, 11, 1 arg. 13 (Tamás itt Szent Ágoston De magistrójÍTa. utal vissza, elkülönítve a tudást [scientia] a hiszékenységtől [credulitas]). 31 Tamás, Aquinói Szt., Summa contra gentiles, I, 94. 32 Tamás, Aquinói Szt., Expositio libri Posteriorum Analyticorum, I, 36. 33 Tamás, Aquinói Szt., Expositio libri Posteriorum Analyticorum, II, 40. 34 [Sapientia] „comprehendit in se scientiam et intellectum, est enim quaedam scientia et caput scientiarum” — uo. 35 Tamás, Aquinói Szt., Summa Theologiae, I, 14. 36 Tamás, Aquinói Szt., Scriptum super Sententiis, III, 35, 2, 1, 1 ad 1. 37 Brendel M., Fides et ratio, 1254. 246
