Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Perendy László: Imago Dei - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről
PERENDY LÁSZLÓ Imago Del - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről részben a kép dialektikus jellegét emeli ki a szerző: a kép olyan effigies, vagyis képmás, amely a transzcendens archetípust jeleníti meg, vagyis egyszerre kell érzékeltetme a hasonlóságot és az eltérést a leképezett valósághoz képest. A kép ugyanakkor jel is, amelynek funkciója van: Isten üzenetét hordozza és jelenlétét érzékelteti. Az αϊσθησις τής παρουσίας kifejezés tömören foglalja össze Gergely meggyőződését, hogy a transzcendens jelenlét homályos ugyan, de közvetlen. A kép többféle módon kapcsolódik az archetípushoz: rokonságot mutat vele (συγγενής), Isten szemlélhető benne, vágyat, sőt szerelmet (ερως) kelt az abszolút Jó iránt. Végül pedig azt állapítja meg Leys, hogy valamilyen formában, éppen a szemlélődés eredményeképpen az archetípus jelenvalóvá válik a képben.14 15 Platóntól kezdve a képteológia számos területen talált alkalmazásra már korábban is, mégpedig elsősorban Philónnál. Leys szerint az atyák közül Nüsszai Gergely alkalmazza a legkiterjedtebben: a trinitológiában, a krisztológiában és - legeredetibb formában - az antropológiában. Sőt, antropológiája egyetlen mondatba sűríthető össze: az ember Isten képe, hiszen Isten részesíti legfőbb tulajdonságaiból, ő ad neki életet, értelmet és bölcsességet.13 Leys számos olyan illeszkedési pontot keres, amelyekben Gergely szerint az istenké- piség megjelenik mind egy-egy emberben, mind pedig az egyetemes emberi természetben. Az egyes ember teste önmagában nem ilyen: ότι ούκ εχομεν τό κατ’ εικόνα εν μορφή σώματος (Ad verba... 44, 261 C). A lélek azonban igen, és a lélek méltósága kisugárzik a testre is, amennyiben a test a lélek szolgája. Az ember testében éri el az anyag a létének legfelsőbb fokát, hiszen az ember éppen azért teremtetett testből és lélekből álló lénynek, hogy benne mint mikrokozmoszban az anyagvilág hozzájuthasson a lélek javaihoz.16 Az ember királyi méltósága a teremtett világ felett szintén istenképiségének egyik eleme, amint ezt a Teremtés könyvének üzenete is világosan hirdeti. Szabad akarata ennek egyik fontos jellegzetessége. Ezt pedig a következő kifejezések is mutatják: άδέσποτον ... αύτεξούσιον ... αύτοκρατορικώς (De hom. op., 44, 136 B-D.). Az egyes ember tulajdonságai közül az istenképiség jellegzetes vonásai még az Isten és az embertársak iránt érzett szeretet, az ember halhatatlansága és lelkünk misztériumjellege.17 Az egyetemes emberi természet egészen sajátos értelemben képe Istennek. Ezt a gondolatot Gergely legeredetibb meglátásának tarthatjuk, amely számos művében jelenik meg, de leginkább éppen a De hominis opificio-ban. Leys e mű alapján mutatja be, hogy mit ért Gergely a pléróma kifejezésen. A Genezis először nem Adám megteremtéséről beszél tehát, hanem az emberi nem teljességének megteremtéséről. Ennek az egyedi Isten-képmásnak a megteremtése pillanatszerű.18 E sajátos gondolatnak az eredetét a legtöbb szerző a platonizmusban keresi, illetve Philón két művére is utalnak (De opificio mundi, I, 46, 12— 47; Legum Allegoriae I, 93, 10 sköv.). Szóba jöhet Origenész is mint a philóni hatás közvetítője (Horn. I in Gén. 13). Elképzelhető még a sztoikus καθ’ ολον fogalom hatása·is. Leys azonban nem korábbi szerzők műveiben, inkább Gergely gondolatvilágán belül keres kapaszkodópontokat az értelmezéshez. Például a Vita Moysis 44, 301 A-B-ben 14 Uo. 23-56. 15 Uo. 59-63. 16 Uo. 64-71. 17 Uo. 71-8. 18 A nem létből a létbe való pillanatszerű átmenetről, az embernek mint tökéletes Isten-képmásnak a teremtéséről az In Canticum canticorum 457.17-ben is ír Gergely; lásd MEREDITH, A., Gregory of Nyssa, London-New York 1999,122. 200
