Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Benyik György: Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században
Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században BENYIK GYÖRGY 7. A HÉBER NYELVOKTATÁS KEZDETEI AZ EGYETEMEKEN N. W. Taylor (1786—1858)13 újragondolta a morális oktatás programját a Yale Egyetemen, hogy az ott tanító unitáriusok és presbiteriánusok között jobb együttműködést alakítson ki. Mindkét irányzat egyre inkább szorgalmazta az egyházi felsőoktatásban a héber nyelv tanítását is. A teológia oktatás liberalizálása jórészt két jelentős személyiség, Charles Hodge (1797-1878)14 és Horace Bushneil (1802—1872)15 nevéhez fűződik. Mindketten az evangéliumi liberális irányzatot erősítették. 8. A BRIT, NÉMET ÉS KATOLIKUS BEFOLYÁS VÁLTOZÁSA AZ EGYETEMEKEN A keresztény Amerikában az egyházi felsőoktatásnak erősek voltak nem csak a brit, hanem a német gyökerei is. Ez utóbbi a német evangélikus egyház és egyetem hatásának növekedését jelentette, ami a mennoniták16 és a Brethren17 egyház hatásának visszaszorulását eredményezte. Ez egyben növelte a római katolikus egyház jelenlétét is az Államokban. 1776-ban még csak 23 katolikus pap volt, amely 25 000 hívőt gondozott, 1860-ban már 2550 katolikus templomot tartottak számon és becslések szerint 3 millió katolikus hívőt gondoztak, ami a lakosság 10%-át jelentette. Egy 1916-os felmérés szerint már 15 120 katolikus templom működik, és 16 millió katolikus él az Államokban, ami a teljes lakosság 16%-át teszi ki. Az Államokban tehát a katolikus—protestáns ellentét pontosan tordított volt, mint Európában, ami a katolikusok elleni diszkriminációkban nyilvánult meg. Az 1800-as évektől a bevándorlás folyamatosan növelte a katolikusok számát, és színesítette nemzetiségi megoszlásukat. Az írek, a németek, a lengyelek, a litvánok, a magyarok, a szlovákok és olaszok alakítottak nemzeti katolikus közösségeket. 1850-ben hat érsekség és huszonhét püspökség, 1900-ban viszont már tizennégy érsekség és hatvankilenc püspökség létezett. 13 Nathaniel William Taylor (1786—1858) amerikai kongregationalista teológus volt, New Milford lelkésze. Diplomáját a Yale College-ban szerezte 1807-ben Timothy Dwightnál. 1812-től a legnagyobb New Haven-i templom lelkésze lett. 1822-től halálig tanított az egyetemen teológiát és didaktikát, az ő működéséhez kötik a New England teológiai iskolát, melyet John Smalley Edwardstól (1734—1820) és Nathaniel Emmonstól vett át. Egyrészt védte a kálvmizmust az Arminian támadástól és a pelagianizmustól, másrészt nyitott a liberális teológia felé. Gyakorlati prédikációi sorra jelentek meg (1858-tól), híres műve a Lectures on the Moral Government of God (2 vols., 1859). 14 Charles Hodge (1797-1878) vezető teológus volt a Princeton Theological Seminaryban (1851—1878). A történelmi kálvinizmus védelmezője, alapvetően a skót ún. Common Sense Realism követője. A Bibliát mint Isten szavát szó szerint értelmezte, és ezzel a XX. századi fundamentalisták előfutára lett. 15 Horace Bushnell (1802—1876) amerikai kongregationista lelkész és teológus volt. 16 A mennoniták vagy más néven újrakeresztelők alapítója Frisian Menno Simons (1496-1561) felszentelt római katolikus pap volt. Elvetette a gyermekkeresztelést, a transsubtantiatio tanát és az egyházatyák írásait is. Szigorú aszketikus életet élt. Művei: Dat Fundament des Christelycken leers (1539—1940), Foundation of Christian Doctrine, Van de Geestlijke Verrijsenisse (kb. 1536; A lelki feltámadásról), De nieuwe Creatuere (kb. 1537; Az újjászületésről). 17 Az ún. anapatisták a XVI. századi református mozgalomhoz tartoztak. Német és svájci eredetűek, legtöbbjük Jacob Hutterre (1500—1536), a tiroli újrakeresztelőre vezeti vissza a tanítását, akit 1536-ban hite miatt megégettek. 19
